A városi ember a természet utáni nosztalgiáját a legegyszerűbben úgy tudja kiélni, ha otthonában állatokkal, növényekkel veszi magát körbe.
A különleges példányok megszállott „vadászai” sokszor minden különösebb átgondolás nélkül vásárolnak maguknak egy-egy darabka „természetet”, pedig tudhatnák, hogy a nem megfelelő környezet és gondozás hamarosan pusztulásra ítéli pillanatnyi kedvenceiket, függetlenül attól, hogy a szóban forgó kedvenc állat-e, vagy növény. A legjobban akkor járunk, ha a „kinti” világhoz hasonló belső mikroklímát alakítunk ki otthonunk falai között, ahol a legfontosabb szerep a megfelelő fény-, nedvesség- és hőmérsékleti viszonyoknak jut. Próbáljuk megtalálni az arany középutat, ugyanis a túlbuzgalom eredményeként agyonöntözött, vagy túlsúlyosra hizlalt kedvenceinket legalább annyira veszélyeztetjük, mint a sötétben búslakodó, nem kielégítően táplált, vegetáló növényeinket, vagy a megfelelő mozgásra, sétára csak ritkán érdemesített négylábúakat. Zöld felületeket – függetlenül lakásunk adottságaitól vagy anyagi lehetőségeinktől – viszonylag bárhol egyszerű létrehozni. Segítségükkel egyedi színt, megújulást és békességet lophatunk mindennapjainkba. A virágok illata javítja, a növény tisztítja a lakás levegőjét, a virágföldben található mikroorganizmusok szivacsként szívják magukba a kellemetlen gázokat, például a szénmonoxidot, a cigarettafüst egyik összetevőjét. Jó tudni, hogy bizonyos mértékig minden növény alkalmazkodik a környezetéhez. Először válasszuk ki a helyet, ahová növényt szánjunk, és ehhez „igazítsuk” a vásárlandó fajtát. Az már szinte közhelyszámba megy, hogy a háziállatok milyen fontos szerepet játszanak az ember életében. A normális keretek közé terelt kapcsolatok gazdagítanak, tartalmat és célt adnak. A kutyák és macskák különféle praktikus feladataik mellett igazi társai is gazdájuknak – persze csak ha úgy bánunk velük, hogy az nekik is megfelelő legyen.
