Ha azt hisszük, mai keletű gond, hogy az erkélyeket nem használjuk ki, tévedünk.
Az első lakótelepek építői még a földszinti lakásokhoz is terveztek erkélyt, nem gondolva arra, hogy pár évtized múlva rácserdő veszi majd körbe azokat, mert olyanok lettek a közbiztonsági viszonyok. Berácsozva persze nem jó üldögélni, de azért lehet enyhíteni a bezártság érzésen. A rácsra, ha tényleg szükség van rá, betörésvédelem vagy a gyerek biztonsága miatt, fessük fehérre és felfuttathatunk rá például estikét, amely jótékonyan takarja a vasrudakat, megszűri a port, és minket is elszeparál az utcafronttól. Kitehetünk a rács elé egy virágos színes napernyőt, ez is oldja a gyászos hangulatot.
Ha meg tudjuk oldani, hogy a létra a pincében, padláson, végső soron a gardrób aljában elfektetve kapjon helyet, akkor már csak a fölös dobozoktól és az évtizedek óta értelmetlenül itt tárolt egyéb lomoktól kell könnyű szívvel elválni.
Innentől a színeké, a találékonyságé, a fantáziáé a főszerep. Pici erkélyhez kicsi, könnyed szék és asztal illik, amelyen azért elfér a laptop, meg egy tálca a kávénak, vagy egy pohár bornak.
Sok magas-emeleti erkély a szél és a por miatt lesz mostohagyerek, pedig ezen is lehet gézszerű, semleges színű, könnyű uni függönnyel, szinte teljesen áttetsző porvédő rolóval, magas levelű, erős növénnyel enyhíteni. A csúnyácska műanyag székek, a kidobásra váró kalitkák és a létrák új szerepet kaphatnak: kis polcokká alakítva a fellépő fokokat ugyanúgy virágokat, kedves tárgyakat tarthatunk itt, akárcsak a fürdőszobában.
Fotók: Butlers, IKEA
