Ludwig Mies van der Rohe a modern építészet kiemelkedő alakja, ikonikus bútorai pedig mérföldkövek a 20. századi dizájn történetében.
A fotókon egy nyugalmat sugárzó, kényelmesen szivarozgató kopasz öregurat látunk, aki némileg Alfred Hitchcockhoz hasonlít – pedig valójában egy fáradhatatlan, kíváncsi felfedező volt, és egyúttal maximalista tervező. Kísérletezett az acéllal, a betonnal, az üveggel, megpróbált minél tisztább szerkezeteket létrehozni a századelő merőben új anyagaiból.
Az autodidakta építész Németországban született a 19. század végén, fiatal éveiben kőfaragó apja mellett dolgozott. Építészek segédeként már egész fiatalon megcsillant a tehetsége; első egyéni megbízását 1907-ben kapta: egy külvárosi házat tervezett. Munkájára a korabeli építészet egyik legmodernebb alakja, Peter Behrens is felfigyelt, megkereste, és állást ajánlott neki irodájában. Itt olyan óriásokkal dolgozhatott együtt, mint Walter Gropius vagy a francia Le Corbusier.
Mies van der Rohe később önálló irodát alapított Berlinben, emellett pedig egészen 1933-ig a Bauhaus Iskola igazgatójaként tevékenykedett. Az avantgárd építészet híres titánjává nőtt, ám 1937-ben politikai okokból elhagyta a náci Németországot, és az Egyesült Államokba költözött. Itt új irodát nyitott, és hamarosan kinevezték az Illinois-i Műszaki Egyetem építészeti tanszékének a vezetőjévé. Mies van der Rohe korai munkái kísérletező jellegűek voltak, rengeteg tervet készített acél- és üvegszerkezetekre.
Már a húszas években látszott, milyen utat jelöl ki a modern építészeten belül; az 1929-es barcelonai világkiállításra emelt német pavilon például úttörő formákat alkalmazó acél vázszerkezettel, üveghomlokzattal épült. Erre az alkalomra álmodta meg a mai napig sokat emlegetett, Barcelona névre keresztelt széket is, amely jellegzetes X-lábával és steppelt, gombos bőrpárnáival beírta magát a bútortörténetbe; a modern vonalak mögött felsejlenek a dizájner korai tapasztalatai, amelyeket Bruno Paul szecessziós bútortervező segédeként szerzett. Bútorokat egyébként más építészeti alkotásaihoz is készített, az acélszerkezetes, egyszerű vonalvezetésű klasszikus, a Brno karosszék például a brnói Tugendhat-villa berendezéséhez tartozott.
A második világháború után – egészen 1969-es haláláig – felhőkarcolókat, irodaházakat tervezett számos nagyvárosban, Chicagótól New Yorkig. Az IBM és a Seagram irodaházakban teljesedett ki fiatal kora óta dédelgetett építészeti ideája, a „csont és bőr” épületszerkezet, amelyet már korai rajzain is látni lehet. Mies van der Rohe a tudományos-technikai civilizáció társadalmának építészetét akarta létrehozni, munkáiban minden egyes alkotóelem logikus, tiszta és átlátható.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!
