Betonból készít lámpákat, egyedi dizájntárgyakat a MOHA Design alkotópárosa. Rendhagyó lakberendezési kiegészítőiket, ékszereiket szeretik és keresik a vásárlók, ők azonban nagyobb, betonból készült bútorokról álmodoznak.
Mikor döntöttetek úgy, hogy dizájnnal akartok foglalkozni?
Molnár Ádám: Már középiskolában kerámia szakra jártunk mindketten, az ismeretségünk is onnan származik. Később egy időre elsodródtunk egymástól, Péter a Nyíregyházi Főiskolára ment plasztikai ábrázolást tanulni, én pedig a MOME formatervezés szakán folytattam.
Mit jelent ma dizájnernek lenni Magyarországon? Divatszakma? Szerintetek a ti generációtokból sokan lesznek, akik dizájnerként fognak megöregedni?
Bócsi Péter: Nem gondolnám, hogy olyan nagy divat lenne. Az egykori csoporttársaink közül jó néhányan egészen más területen helyezkedtek el, állandó munkahelyük van, pedig annak idején mind ebben a szakmában képzeltük el a jövőnket.
M. Á.: Én a magam részéről nem bánnám, ha dizájnerként öregednék meg. Persze nem úgy értem, hogy egész életemben feltétlenül betonnal akarok dolgozni, hiszen sok más anyag is érdekel, például a fa vagy a fémek, de a belsőépítészet és a lakberendezés is vonz.
A stílusotokkal kapcsolatban gyakran használják a férfias jelzőt. Egyetértetek ezzel a megfogalmazással?
B. P.: Igen, szerintem találó. A beton szikár anyag, szürke, hűvös, nagyon egyszerű és letisztult. Éppen ezt szeretjük benne, illetve azt, hogy mégis lehet rajta lágyítani, be tudjuk hozni a lakóterekbe, a mindennapi életünk díszletei közé. A betonból készült tárgyak szerintem a mindennapok egyfajta radikális kifejezését teszik lehetővé, amit akár férfiasnak is nevezhetünk.
M. Á.: Ennek ellenére sok női vásárlónk van. Tehát az anyagtársításokkal mégis sikerül annyi lágyságot vinni a betonba, hogy a ridegsége eltűnjön. Az ékszerek vagy a madár alakú mobiltartók nőies formái remekül finomítják az anyagot.
Melyik a legkedvesebb tárgyatok?
M. Á.: Azt hiszem, mindig azt szeretjük legjobban, amin éppen dolgozunk, hiszen az adja az aktuálisan legerőteljesebb motivációt. Ilyenkor új technológiákat dolgozunk ki, fejlődünk, problémákat oldunk meg, és ez nagyon inspiratív. Most éppen a lámpa a kedvencünk.
Hogyan viszonyultok a színekhez? Úgy látom, újabban – talán részben vásárlói igényre – a lámpák és órák mellett felbukkannak az apróbb színes betontárgyak is.
M. Á.: Én kimondottan szeretem a szürkét, de tényleg sokan vágynak a színesebb tárgyakra, főleg az ékszerek esetében. Azért a legtöbb munkánk még mindig szürke.
Hogyan zajlik az alkotási folyamat? Együtt találjátok ki, tervezitek meg és készítitek el a tárgyakat vagy inkább egyfajta alkotóközösségként segítitek egymást?
M. Á.: Tulajdonképpen is-is. Ha megrendelnek tőlünk valamit, együtt kezdünk el rajta ötletelni, de előfordul, hogy otthon pattan ki a szikra valamelyikünk agyából.
B. P.: Kettőnk közül Ádám a tervezősebb, szuper 3D-s terveket készít, én viszont a modellezéssel, formába öntéssel szeretek jobban foglalkozni. Amikor megvan a koncepció és a látványterv, csinálunk néhány úgynevezett mesterdarabot, majd előállítjuk az öntőformákat. Utána pedig jöhet a gyártás.
Mik a legközelebbi terveitek?
M. Á.: Szeretnénk a külföldi kapcsolatainkat fejleszteni. Részt veszünk az áprilisi Otthon Design kiállításon, ahol lesz egy közös stand fiatal magyar alkotóknak, ide meghívtak bennünket is. Erre az alkalomra valamilyen különleges tárgyat fogunk készíteni.
B. P.: Jó lenne tovább fejlődni lakberendezési vonalon, szívesen kísérleteznénk nagyobb betonbútorokkal. Szeretem a belsőépítészetet, és akkor érzem magam a legjobban, ha otthonokat teremthetek, azaz a tanácsadástól a kivitelezésig mindent én csinálhatok.
