Ki gondolná. hogy a viasz ennyire masszív is lehet?
A német Katharina Gross mindenesetre kipróbálta, és láthatóan érdemes volt.
Réz rácskereteket mártott saját receptúra alapján kevert viaszba, így jöttek létre a cseppkőszerű lábakon álló kisbútorok. A Waxploration projektben márványport is adott a viaszhoz, amitől stabilabbá vált, de összességében a metódus nem sokban különbözik a gyertyamártástól.
A technikának köszönhetően a teljes száradás előtt egymásra is illeszthetők a lapok, így emeletes változatok is összeolvadhatnak.
A projekten belül Gross hajlított akril lapokkal is kísérletezett, amelyekbe lézerrel vágott lukakat; ezek a viaszba mártás után hatalmas sajtdaraboknak tűnnek.
Előnye, hogy ha megunja az ember, esetleg eltörik, akkor újraolvasztva ismét felhasználható az egész, bár a dizájner hangsúlyozza: ez a viasz egyáltalán nem törékeny, és a karcolást is jól bírja.
