Érdekességek és történetek a 20. század lakberendezésének világából: Madarász Magdolna, a Forma Boutique tulajdonosa mesél a múlt század különlegességeiről egy-egy példával illusztrálva – ezúttal erről a különleges, majdnem 200 éves darabról.
Amikor igazán régi, antik tárgy kerül a kezembe, mindig eltöprengek, hogyan is történtek akkortájt a dolgok. A napokban a 19. század első felén gondolkodtam sokat, eme pompás, az 1830-as évtizedben készült műremek kapcsán.
Sokszor kimondjuk: 19. század. Most, ahogy átgondoltam, éreztem igazán, mennyire elcsépeltük ezt a szóösszetételt. Hiszen ez a század volt a fordulat beteljesedése, a forradalmak kora, a polgárság, a nemzeti öntudat, a világkiállítások és a modern művészet nekilódulásának időszaka. Elegáns indításként a nagy francia forradalmat sarkából kifordító világhódító, Napóleon masírozott végig Európán, miközben a kellően felvilágosult világ az ipari forradalom második hullámában úszott.
A manapság vállalkozói rétegnek becézett szolgáltató, pénzkezelő, szállítmányozó és kereskedő osztály polgárság néven egységgé formálódott, sőt sajátos, büszke polgári öntudatra lelt.
E magasztos erkölcsi és racionális alapokra épülő, a romantika fennkölt szellemiségével átszőtt önérzet szülte a biedermeiert, a „nyárspolgárság” lakberendezési stílusát, amely az iparművészetre és a portréfestészetre gyakorolt intenzív hatást. Kialakult egy sajátos, a korábbi időszakok díszítő művészetéhez képest letisztult vonalvezetés, leginkább az impozáns empire hatása alatt.
A legfőbb erény a kifogástalan minőség, s előnybe került a kényelem is. A biedermeier bútor váza immár puha fenyő lett, ám az azt fedő, általában gyümölcs, körte, dió, vagy cseresznyefa (svartni) borítás válik a dekoráció középpontjává, s magában vagy akár intarzia berakással ékesíti a felületet. Jellemzőek az íves körvonalak, a világos, meleg színek, mindezek természetesen fegyelmezett elrendezésben.
Ez az asztal egy igazán találó példa erre a korszakra. A valószínűtlenül több hullámban ívelődő, kecses lábakon kellemesen sarokmentes asztallap található, melyen az aprólékos, precíz jávorfa és paliszander intarziaberakás egy konkrét vizuális élmény. Lágy vonalak keretezik a feszes, geometrikus díszítést, könnyed formák tartalmazzák a racionális gondolatot, ezzel megteremtve a polgári erény és a felszabadultság összeegyeztethetőségének illúzióját.
És akkor indulhat a fantázia, vajon mi minden történt a pesti polgári családban, a gyönyörű intarziás asztal mellett 1830 óta?