A Whirlpool jövőt idéző lakás-prototípusa, az „in home experience” kissé jellegtelennek tűnik a délelőtti napfényben. Mindenfelé fehér falak, jól elrejtett technikai felszerelések, szép, de nem különösebben egyéni bútorok. Azután mindez hirtelen életre kel Matthias Richter, a tervező kezében.
– Kezdjük a reggellel – mondja gyorsan, németes kiejtésű angolságával Richter úr, miközben bemutatja az „In Home” részleteit. – Szokásos, szaladós reggel van. A központi panelen egy pillanat alatt beállíthatjuk a hideget, meleget, a színt, vidámat, vagy tompítottat, hozzá esetleg a zenét, vagy a hatalmas plazmaképernyőn megjelenő médiamixet. Börzét, híreket, melyiket először, melyiket később, a következő gomb a kávé, vagy a tea minőségét és mennyiségét szabályozza, azután hogy ropogós, vagy puha legyen-e a reggeli briósunk. Persze egy ráérős vasárnap reggel ez mind egész más – nyugtat meg mindjárt –, de akkor is fontos bedobni a hangulatunknak megfelelő kezdést. Például ha kint esik, akkor jól esik itt bent egy kis napfényes hangulat, egy kis extra meleg… Richter úr azután gyorsan megmutatja külön-külön is a háztartási gépeket. A sütő display-e programozás után kialszik, eltűnik, csak a hátralevő idő marad kiírva jó nagyban, hogy tényleg segítség legyen, ne hivalkodó technika.
64858-22-2-d0000484B46946c3dddee.jpg
A mosógép-fal fent kezdődik, három nagy beépített fiókkal, „színes”, „fehér, „fekete” felirattal, innen már úgy potyognak le a gépbe a holmik, hogy az a megfelelő programmal fogadja őket, majd mosás után alul kiengedi egy újabb, nagyobb fiókba. Mellettük három átlátszó ajtajú szekrényben a különböző típusú ruhák, a mindennapitól az estélyiig, majd az utolsó szekrény az illatosító.
64859-22-3-d0000484C5443e9482ac7.jpg
Visszatérve a konyhába a szintén üveghátú hűtő mögött folytatja magyarázatát, majd rákapcsol az esti programra. A tágas terem sejtelmes fénybe borul, eltűnnek a fehér falak, keleti muzsika szólal meg halkan és egzotikus illatok töltik meg a levegőt. A hűtő üvegfala fényének színét váltogatva vetít a félhomályba. – Ez a kedvencem – mondja Matthias Richter –, az ázsiai vacsora – és a hatalmas, falba épített plazmaképernyőre mutat –, ahol már futnak is képeitek a tavalyi vakációtokról, és amíg ezeken mulattok a vendégeitekkel, addig a meleg ételt az asztal közepébe süllyesztett melegítő kövön, a gyümölcsöt, zöldséget pedig a hűtő kövön tarthatjátok. Visszafordul a plazma felé. – Ez is több, mint aminek látszik: itt lehet üzenetet hagyni egymásnak, hangban, vagy akár képben is, fényképeinket mindjárt felvihetjük ide, nem kell tovább fiókokban, albumokban porosodniuk. Szóval rohanó életünkben ez egy valódi kommunikációs pont.
