Amióta az ember igyekszik képekben is megörökíteni a körülötte lévő világot, azaz rajzol vagy fest, a képzőművészet egyik jellegzetes ága az enteriőrök ábrázolása. Ezekből a képekből sokszor első kézből kapunk információkat arról, milyen bútorok, tárgyak között is éltek eleink.
(…) Az árnyalatokat és a tárgyak által vetett árnyékokat elhagyom.” És a levélben, a sorok között, valóban ott van az első skicc a szobáról. Néhány nappal később van Gogh még egy vázlatot készít, majd a végső, már olajjal megfestett kép is elkészül még októberben. A színekkel való “lakberendezés” azonban láthatóan nem hagyja nyugodni, hiszen egy évvel később, 1889 szeptemberében, amikor már Saint-Rémy-ben él – tehát alighanem “csak” emlékezetből, illetve nyilván az első kép és a levelében olyan pontosan megfogalmazott leírás és “színvázlat” nyomán – még kétszer megfesti az arles-i hálószobát. S ezzel nagyszerű – és nem utolsósorban nem akármilyen művészi – lehetőséget ad arra, hogy megfigyeljük, hogyan változik meg egy helyiség összképe attól, ha gyakorlatilag semmi mást, mint mindössze néhány színt változtatunk meg az enteriőrben.