Sajátos pályaív az Angliában élő Asztalos Mónikáé: korábban történész diplomát szerzett, s talán ennek is van köze ahhoz a miliőhöz, amely munkáit jellemzi. Időközben, egy másik egyetem után, Monika de Silva néven a lakberendezés és textiltervezés elismert szakembere lett.
Amikor Mónika 1998-ban átvette a történész-középiskolai tanár diplomáját a Miskolci Egyetemen, nem gondolta, hogy majd` 15 év múlva egy teljesen eltérő szakmát fog oktatni, nem itthon, és nem is „középiskolás fokon”… Ma Nottinghamben él, belsőépítész, két gyermek édesanyja. Férjével közös vagyongazdálkodási céget vezet, valamint van egy saját vállalkozása, a MdS Designs.
Így kezdődött
Mónika legelső, textilekkel kapcsolatos emléke 9 éves korára nyúlik vissza, amikor egy nyáron elcsent egyet édesanyja lepedői közül, amit a fürdőkádban textilfestékkel kékre festett, és kézzel varrt belőle egy szoknyát. A szülei nem győztek csodálkozni, amikor megjelent első saját kreációjában, és támogatva álmait, meglepték karácsonyra egy varrógéppel. Attól kezdve a kislány minden szabad percét a varrás töltötte ki. A következő 10 évben szinte az összes ruhakészítési technikát megtanulta, mégsem akart sem szabó, sem divattervező lenni. Történelem tanári diplomát szerzett, hogy pénzre váltható, kézzelfogható tudásra tegyen szert.
Nem csak karriert, országot is váltott
Jó néhány évvel később – amikor beleszeretett a lakberendezésbe – ébredt rá, hogy az ő útja mégis a kreatív pálya. Nem csak karriert, országot is váltott: Angliába költözött a családjával, ahol beiratkozott egy lakberendező iskolába, melyet az egyetemi szak elvégzése követett. Tanulmányai végeztével mélyült el a lakástextilek önálló területében, ahol végre ötvözhette a varrás-szenvedélyét a lakberendezés szeretetével. Az egyetem utolsó évében elvégezte a professzionális függöny- és lakástextil készítő szakot, majd ennek oktatói szintjét. Létrehozott egy tanfolyamot, ahol a hozzá hasonló érdeklődésűek megismerhetik és megtanulhatják ezt az egyedülálló szakmát. (Angliában sokkal nagyobb hagyománya van a paszományoknak és az angol lakberendezésben szélesebb körben elterjedtek ezek a dekoratív lakástextil kiegészítők, mint nálunk.)
Első üzleti vállalkozásában méretre készített függönyöket és egyéb lakástextíliákat, de kiderült mégsem ez az, amire igazán vágyott. Ekkor talált rá a paszományokra, amelyek innentől a szenvedélyévé váltak, különösen a bojtok. Sokáig tanulmányozta a bojtkérdést, mire eljutott odáig, hogy ő maga elkezdjen el tervezni.
Mónika nem díszítő kelléknek tartja a bojtokat, hanem önálló lakástextilnek, illetve olyan jelentőségű lakberendezési kiegészítőnek, mint például a bútor. Számos szempontot figyelembe vesz tervezéskor; a stílus, méret, forma, szín, textúra, funkció egyformán fontos részlete ezeknek a gyakran ékszerszerű díszítményeknek. Mónika bojtjai nemcsak a klasszikus angol lakberendezési stílushoz illenek, hanem a modern enteriőrökhöz is. Nem követi a paszománytrendeket, inkább az enteriőrt veszi alaposan szemügyre, ahová a bojtjai kerülni fognak. Fantáziáját szabadon engedve elképzeli, hová kerülhetne, mi lehetne a funkciója az adott térben a bojtjainak. Ezek a bojtok nemcsak függönyhöz vagy párnához használhatók, hanem kilincsekhez, fogantyúkhoz, gombokhoz, táskákhoz, szalvétagyűrűkhöz vagy lámpák húzókapcsolójához is.
A műfaj Angliában is drága. Többnyire ott is a felső kategóriás, exkluzív otthonokba alkalmaznak a belsőépítészek olyan minőségi megoldásokat, mint az egyedi tervezésű bojt. Mónika nagyon szereti ezt a fajta munkát, a folymatot, amikor végül minden a helyére kerül, és az ő bojtjai is hozzájárulnak a végső összkép harmóniájához, de szívesen tervez saját kollekciót is. A most bemutatott anyag döntően legújabb, Harlequin fantázianevű sorozata.
