Konyhánk berendezésének alapját a bútor képezi. Szekrénytől szokatlan módon ráadásul nemcsak tárolásra használjuk, hanem munkafelületként is, sőt fedlapjába süllyesztjük-építjük a főzőlapot, a mosogatót, a konyhagépeket. Nem mindegy tehát, milyen bútort választunk, át kell gondolni az anyagát, méretét, beosztását egyaránt.
Az étkezővel, nappalival egybenyitott konyhának nemcsak praktikusnak, hanem csinosnak is kell lennie, hiszen mindig szem előtt van. Itt egy méretes, magas szekrényelemben tárolják a tálalás kellékeit, a konyhabútort pedig körbejárható szigettel egészítették ki. Érdemes megfigyelni a színek, anyagok harmóniáját.
Fiatalos megjelenésű, mutatós, modern bútor áttetsző ajtókkal. A takarítás miatt is praktikus magas láb és a fém kontúrok könnyeddé teszik az egyszerű beosztású bútort, amelyet a mellé állított konyhagépes szekrénnyel egészítettek ki. Jól illenek hozzá a semleges háttér, valamint a vörös kiegészítők.
Szabadon, kampókra aggatva is tárolhatjuk a főzéshez, előkészítéshez szükséges konyhai eszközöket. A falfelületet kihasználó sín előnye, hogy jól átláthatóan, mindig kéznél vannak a szükséges kellékek, és a fiókokban is több hely marad.
A bútorok széles elemválasztéka lehetővé teszi, hogy a szokatlan alakú helyiségek adottságait is maradéktalanul kihasználhatjuk.
Késélen
Konyhára márpedig szükség van. Egy legalább szekrényméretű főzőfülkét minden lakásban találni, még akkor is, ha üresek a polcai, egyszer sem használt a sütője. Sokan még teát sem főznek otthon, és hűtőt is csak a készételek és a hidegen élvezhető italok miatt tartanak. Egyre többen, egyre fiatalabb korban jutnak önálló lakáshoz, akiknek sem gyakorlatuk, sem kedvük a háztartás vezetéséhez. Sőt, még igényük sincs a főzésre, de minek is – az egyetemi vagy munkahelyi büfében mindent megtalálnak, ha meg mégsem, mindig kéznél a pizzafutár telefonszáma. Ők azok, akik, ha meleg ételre, ismerős ízekre vágynak, egyszerűen hazalátogatnak a szülői házba, eleinte nem ritkán egy kupac szennyessel a vállukon. Aztán, ahogy megszokják a saját hatáskörben vezetett életet, lassacskán csak kerül egy kávéfőző, kenyérpirító. Amikor pedig komolyra fordul a párkapcsolat, a felek kölcsönösen el akarják kápráztatni egymást – például a konyhaművészetükkel. Jöhet az internetről letöltött recept, a telefonos segítséggel lebonyolított sürgölődés. Ha sikeres az akció, talán rendszer lesz belőle, előbb-utóbb már a szakácskönyvet sem kell kinyitni, sőt saját kreációk is készülnek. Közben pedig ki-ki rájön, hogy bár szinte mindent megkaphat készen is, még sincs párja az otthon készült ételnek. Megéri talán az ablakpárkányon nevelgetni néhány cserépnyi fűszernövényt, kipróbálni az otthon gyúrt kenyeret, megkóstolni a saját lekvárral megkent házi süteményt. Persze az alkalmankénti alkotást nehéz összehasonlítani a muszáj-főzéssel, amikor változatos, tápláló menüt kell kitalálni minden napra, minden családtag ízlése szerint. A bevásárlással, cipekedéssel járó ételkészítés könnyen fárasztó robottá válhat, ahelyett, hogy izgalmas játék lenne színekkel, ízekkel, illatokkal. Aki profi játékossá akar válni, különböző tematikájú tanfolyamokon lesheti el a mesterszakácsok fogásait, de sokat tanulhat a főzőműsorokból és a részletes instrukciókat adó könyvekből is. És bár egy alig felszerelt kollégiumi konyhában is készülhetnek remek fogások, néhány minőségi alapeszközre biztosan szükség lesz. Sok múlik a késen, a főzőedényen, sőt a terítéken is. Az alkotás öröme, és az asztal körül ülők elismerő megjegyzései bőséges kárpótlást adnak a konyhában töltött időért, amit pedig másképpen is el lehetett volna – hasznosan – tölteni. Például szakmai mellékletünk tanulmányozásával.