A hegyoldalba épült kisvárost, Sintrát az UNESCO a világörökség részének tekinti. A portugál királyok és arisztokraták hajdani nyári rezidenciájának helyszíne nem csupán a zegzugos utcák és sikátorok, a rokokó villák, a rejtőzködő udvarházak látványa miatt nyújt különleges élményt, hanem a természeti szépsége is egyedülálló.
47909-6625-hk70-1-d00003725033836beb878.jpg
A Lakáskultúra áprilisi számában már bemutattuk a ház belső tereit, ezúttal magát az épületet és a hozzátartozó kertet ismerhetik meg olvasóink.
47907-6623-hk70-2-d00003726f795bd55cbe2.jpg
A 19. század végén épült, eredetileg is kétszintes parasztházat vendéglátóink sok évvel ezelőtt vásárolták. Nyári pihenőhelynek szánták, ám a hely varázsa annyira megbabonázta őket az idők során, hogy egyéb ingatlanjaikat eladva felújították, átalakították, sőt, jelentősen bővítették is az épületet. Így már nem csupán a család kényelmes elhelyezkedését szolgálja, hanem az emeleten kialakított lakosztályokban igényes szállóvendégeket is fogadhatnak.
47906-6622-hk68-1-d00003727265b79aba371.jpg
Mint vendéglátóink elmondták, a megbízott építésznek a bővítés tervezésekor – az eredetiség megőrzése mellett – az volt a feladata, hogy a házon az Azori-szigeteken épült, régi épületek hangulata is tükröződjön. A háziak sokszor megfordultak ott, s nagyon megkedvelték a hely hagyománytisztelő építészetét, amely sok hasonlóságot mutat a portugállal. Udvarház jellegét a felújítás és bővítés után nyerte el. Az építészeti formák egyszerűek és nemesek, mindenféle gigantomániától vagy túldíszítettségtől mentesek. A terméskő puritán szépségét a falakra futtatott vadszőlővel – a szó szoros értelmében – színesítették, minthogy e futónövény évszakonként változtatja leveleinek színét, s különösen ősszel pompázatos.
47908-6624-hk71-1-d0000372826853ddf06a9.jpg
A meglehetősen nagy lejtésszögű telken kialakított kertre szintén fokozott gondot fordítottak. A lejtőt teraszokká egyengették, s ezeken a vízszintessé alakított területeken készült el a kert, amely jól illik a tájhoz és a ház hangulatához, és mentes mindenféle finomkodó, „agyontervezettségtől”. Megtisztították a talajt a fölösleges aljnövényzettől, és elsősorban az itt honos, eredeti növényvilágot igyekeztek megtartani, illetve újratelepíteni. Mindez olyan jól sikerült, hogy csak a kerítés érzékelteti a határt a környezet és a kert növényvilága között. Kiegészítésül pedig olyan növényeket válogattak még össze, amelyek kedvelik ezt a mikroklímát, azaz többek között rododendron, kamélia, havas szépe, azálea került ide. Tekintsék meg a képgalériánkat is, ahol mégtöbb, ámulatba ejtő képet találhatnak!
