Lassan, hosszú évek munkájával készült el Basa Péter építész háza. Csak a legszükségesebb szakipari munkákhoz vette igénybe a mesterek közreműködését, a munka jelentős részét, gyakran családi, baráti segítséggel, szinte egymaga végezte. Kapcsolata az épülettel talán ezért is más, minden szögletéhez gondolatok, tanulságok fűződnek.
A ház története a hely kiválasztásával kezdődött. Szerencsére Budapest belterületén, az eladó tetőterek között nem akadt igazán a fiatal, akkor még gyermektelen házaspár kedvére való, így aztán a budai zöldövezetben kerestek házépítésre alkalmas telket. De ott már nem a ház, hanem inkább a kert, pontosabban a kert és a ház együttese lett igazán lényeges. A tervezés során az építész egyik fontos szempontja volt az épület lehetőség szerint kis mérete, ezt kívánták nemcsak a helyi előírások, de a szép környezet, melyet kímélni akart, és persze a költségek is. Fontosnak számított, hogy környezetbe illő anyagok, elsősorban kő, fa és üveg jelenjenek meg a homlokzatokon, és az átlagosnál nagyobb méretű ablakok pedig összekössék a belső tereket a kerttel. Kísérleti épületnek is mondhatjuk, hiszen, nem szokványos megoldás, hogy a téglafalak mellett, az épület egy része könnyűszerkezetes technológiával, fából készüljön. A téglából emelt és kővel burkolt, szélesebb traktus mellett – melyben a fő helyiségeket találjuk – egy keskenyebb traktus is húzódik, benne a mellékhelyiségekkel. Mindez természetesen a homlokzaton is tükröződik, az ablakok, ajtók ritmusát nagyjából meghatározzák a belső terek. Két traktusból álló, viszonylag zárt tömbje, kiegyensúlyozott homlokzata, enyhe dőlésszögű tetőzete is a klasszikus, funkcionális tervezői megközelítés eredményeként született. Bár berendezése átmeneti, belső tereit az egyszerűség és természetesség, a kellemes arányok és színek, barátságos anyagok teszik otthonossá. A fehér falak, és a sok-sok fa – a fából készült padló, a konyhabútor, a régi parasztházakéhoz hasonló porfödém, az eltolható ajtó – kissé keleties hatású, de főképpen a célszerűen és puritánul berendezett vidéki otthonokra emlékeztet. De nemcsak ennyiben kapcsolódik a régi népi építészethez. – Úgy tekintettem a házra, mint a parasztember, aki maga építi meg a lakóházát, csak én mérnök létemre, a huszadik század végén tettem ugyanezt – foglalta össze gondolatait Basa Péter. – Volt egy kalapácsom, fúrógépem, körfűrészem, csiszolóm, ezekkel a szerszámokkal kezdtem neki az építkezésnek. Gyakran egyedül dolgoztam a hegyen, és kiszakadva a mindennapi munkából, határidőkből, a családomra, jövendő gyerekeimre gondolva, csak a házra kellett összpontosítani – lelkileg és szakmailag is fontos, tanulságos, szép időszak volt.
