Az 1920-as években épült házat eredetileg nyaralónak használták. Nem véletlen, hogy a mintegy 700 négyszögölnyi telken a házépítéssel egy időben hűsölést szolgáló kertet is telepítettek. A történelem viharait nemcsak az épület, hanem többé-kevésbé a kert is átvészelte. Olyannyira, hogy az új tulajdonosok megállapítása szerint, az eredeti növényzet nagyobb része megmaradt, s a műemlék jellegű épület felújításakor ez szabott irányt a kert rendezésének.
Amellett, hogy igyekeztek minden, már meglévő növényt megmenteni, az újak telepítésekor sem tértek el az itt „őshonos” fajoktól. A megmentettek két, különösen szép példánya, a mára már terebélyes lombsátrú szelíd- és a vadgesztenyefa mellett ott zöldell az éltes tiszafa, vagy a még ma is lugast adó, eredeti faoszlopok tartotta, ritka fajtájú borostyán – ez utóbbinak, hogy eredeti szépségében megőrizzék, új terméskő támasztékot építettek. Hasonló célra eredetileg is ezt az anyagot használták, például a bejáratot mintegy őrző, a kerttel egyidős, patinás kőszobor is terméskő talapzaton áll.
Az erős lejtésű kert „megtámasztásához” stílszerűen sem jöhetett szóba más, mint terméskő, amelyet növényekkel – többféle madárbirssel, kúszóborókával, borostyánnal – futtattak be. A friss ültetésű növények kiválogatásánál is szempont volt, hogy a századfordulón már létező fajták, például a különböző tiszafák, tűztövisek, bukszusok szerepeljenek.
Mint a tulajdonosok elmondták, a kert megmentése és helyreállítása csaknem három évig tartott, s minden megtalált, már az enyészet határán lévő tárgyat, építményt is eredeti funkciójának megfelelően újrahasznosítottak. Ekkor kerültek elő például a hatalmas, kerti kőkaspók is, amelyek a különféle nyári virágkompozíciókkal patinás díszei a terasznak. Ezt a hangulatot erősítik a régiségboltokból kimazsolázott, régmúlt időket idéző kerti lámpák, valamint a kovácsoltvas bejárati kapu és a kert dekorációját is szolgáló kerítéselemek.
Szöveg: Czeglédi Cecília, fotó: Darabos György HK05/4