A környék egész madárvilágát a kertünkbe csalogathatja a jól elhelyezett itató vagy a kerti tó, amelyek nemcsak kedves színfoltot jelentenek, de a meleg, száraz nyári hónapokban madáréletet is menthetnek.
Az itatók elhelyezésekor ügyeljünk arra, hogy ne legyen a tűző napon a víz, legideálisabb olyan félárnyékos helyet választani, ahol naponta mintegy öt órán át süti a nap a vízfelületet. A másik lényeges szempont, hogy védett, de mégis jól megfigyelhető helyet találjunk, ahol a fürdő madarak is belátják a területet, s egy biztonságot nyújtó bokor is van a közelben, minthogy ázott tollal nem repülnek igazán jól. Különösen szeretnek fürödni a rigók, a vörösbegyek és a kék cinegék.
A fürdővizet tehetjük kis tálkába, cserépalátétbe, de kerti tavacskát is készíthetünk. Figyeljünk arra is, hogy a víz megfelelő mélységű legyen – az az ideális, ha a hasuk aljáig ér vagy lassan mélyül. Ha mélyebb a víz, a közepére egy-két nagyobb, lapos követ is helyezhetünk, ahol leszállhatnak a fürdőző vendégek. Amennyiben nincs állandó átfolyása a medencének, ne feledkezzünk meg a rendszeres vízcseréről sem.
Egyre kedveltebbek a kerti tavak, amelyet saját kivitelezésben, olcsón elkészíthetünk. Csupán arra kell figyelni, hogy megfelelő minőségű anyagokat használjunk, s ne szökjön el a tóból a víz. A tó alakja tetszés szerinti lehet, ám a kisebb tavaknál az úgynevezett bab alakú meder ajánlott. Néhány adat a tervezett tófelület nagyságához szükséges mélységre: 3-5 m2-nél 60-80 cm-es, 5-15 m2-nél 80-100 cm-es, 15 m2 felett pedig 100 cm-es, vagy ennél mélyebb medence ajánlott. A tó méretének, helyének kiválasztása után eldöntendő, hogy milyen anyagból készüljön a tómeder. Erre többféle megoldás létezik. Újabban előre gyártott, vízzáró agyagtéglákból is készítenek tavat, régebbi módszer a betonozás, ám egyre elterjedtebb a fóliával bélelt meder, s léteznek az előre gyártott műanyag medrek is. A beton hátránya, hogy a tó helyét később nem változtathatjuk meg, és nem szüntethetjük meg, így beton építménnyel terheljük a kertünket.
Legkönnyebben a fóliás változat készíthető el házilag is. Előnye, hogy tófóliából minden forma létrehozható. Tanácsos a gödröt mintegy 15-20 centiméterrel mélyebbre ásni, mint a tervezett mélység, és távolítsunk el belőle minden követ, gyökeret, majd szintén 15-20 cm vastagon töltsük fel a kiásott gödröt homokkal és jól döngöljük le. Az elkészített alapra helyezzük a tófóliát, amelynek a méreteit az alábbiak szerint számíthatjuk ki:
a fólia hossza = a tó hossza + 2x a tó mélysége + 2x 50 cm; a fólia szélessége = a tó szélessége + 2x a tó mélysége + 2x 50 cm. Homokos alap helyett használhatunk geotextíliát is. A tó szélére természetes hatást keltő, úgynevezett kőfóliát ragaszthatunk. A tómedret borítsuk be kaviccsal, kővel, figyelve arra, hogy az inni és fürdőzni vágyó madaraknak is legyen sekély vízfelületük.
Ha a kész művünket csap-, vagy kútvízzel töltjük fel, ajánlatos néhány vödör természetes tóvizet is hozzáadni, ha ez módunkban áll. A kerti tó elkészítéséhez szükséges kellékeket – geotextíliát, tófóliát, kőfóliát stb. – a nagyobb kertészetekben, barkácsáruházakban szerezhetjük be. További információk: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 1121 Budapest, Költő u 21. e-mail: kert@mme.hu www.mme.hu