A Balaton-felvidék egyik legszebb helyén, Köveskálon – a Váncza László építész segítségével – létrehozott Káli Art Inn nem ismeretlen olvasóink előtt. A családias panzió és a minőségi szálloda keverékét képező épületegyüttest láthatták már kívülről és belülről – innen is, onnan is remek látvány.
Az eredetileg vasárnapi festők fogadására szánt panzióban a környezet – a gyönyörű Káli medence és az ugyancsak szépséges kert – adná a boldogító ihletet. Adja is, de már nemcsak művészeknek, és nemcsak festésre, hanem „földi halandóknak” is, az üdülés ünnepien szép mindennapjaira. Eredetileg a kert csupán a régi mandulásból – öreg fáit ma is lehet látni – és néhány kiöregedett birsalma- és körtefából állt. “Élő” kertnek ez kevés, s az építkezés miatt a földet amúgy is meg kellett mozgatni, így hát kézenfekvő volt az egészet újra alakítani, telepíteni.
Hozzáértő ember akkor még nem akadt a háznál, így hát az ötletgazda tulajdonos – szakkönyvek sokaságát bújva – maga állította össze azt a növényzetet, amelyben a márciusi nyitástól a szeptember végi zárásig valami mindig virágzik. A zöldnövények és virágok kiválogatásánál az is szempontnak számított, hogy a várható virágba borulás ne járjon túlzottan sok gondoskodással, és hogy a kert ne látsszon valami agyongondozott angol parknak. „Mintha mindig is így lett volna” – erre a látszatra vágytak a kert gazdái, s lám: óhajuk teljesült. A kert virágszigetei a legteljesebb természetesség érzetét keltik, s a különböző fajta, együtt élő bokrok csoportja is errefelé csalja a látványt. Az évek során elburjánzott szigetecskék lassanként összenőttek, s ma úgy tűnik, mintha nem újonnan ültették volna őket, hanem az érintetlenség korából maradtak volna itt. A kert legfőbb nevezetessége persze a levendula. A különböző színekben pompázó, illatos virág dús szigetei provance-i hangulatot varázsolnak a magyar hegyoldalba.
