A lakópark földszinti lakásába leginkább talán azért szeretett bele vendéglátónk, mert a lakásnak közvetlen kertkapcsolata, s lenyűgöző innen a panoráma.
A növények és a természet szeretete arra sarkallta, hogy – a nappali folytatásaként – kellemes méretű teraszt építsen ide, s azt valóságos szabadtéri szobává rendezze be. Házigazdánk olyan kerttel gazdagodott, amelyet nem határol semmiféle kerítés, a tekintet szinte a látóhatárig akadálytalanul siklik. Úgy gondolta, amikor csak teheti, kiköltözik ide a szabadba, s az elgondolást tett követte.
A nappali kijáratának egyik oldalán az indonéz nádgarnitúrát helyezte el, a másik oldalon pedig – ahogy ő nevezi – a stéget. Ami nem más, mint az időjárástűrő mahagóniból készített, 300×350 cm-es felületű, 20 cm magasságú, a japán tatamira emlékeztető dobogó, amit bútorszövetbe öltöztetett, lapra hajtogatható szivacspárnákkal fedett. A módszernek több praktikus oka is van, nevezetesen a párnák így háttámlás „fotellé” is hajtogathatók, amikor pedig nincs rájuk szükség – szintén „lapra szerelve” – kis helyen tárolhatók. Kora tavasztól késő őszig vendéglátónknak ez az állandó pihenőszigete, ahol kedvére gyönyörködhet a természet és a kert adta csodákban.