A természet szeretetéről és egyúttal a tiszteletéről is árulkodik az a kert, amely az egyszerű formájú, nemes matériákból megépített házat körülveszi.
Az építészeti anyagok és az azokat övező organizmusok békés együttélése talán például szolgálhat másoknak is, akik épp kertjük megtervezésén törik a fejüket.
A Buda környéki településen épült házat a tulajdonosok készen vették, s mint mondták, azért akadt meg a szemük rajta, mert a maga egyszerűségében jól illeszkedik a dimbes-dombos környezetbe. El is nevezték „organikus” háznak, s minthogy cseppet sem hivalkodó, nagyszerűen hagyja érvényesülni a természetet, a tágabb és szűkebb környezetet, így a köréje telepített kertet is.
Az erős lejtésű telken kézenfekvő lett volna, hogy sziklakertet létesítsenek, ám úgy ítélték meg, a ház puritán jellegéhez valamivel egyszerűbb megoldás kívánkozik. Néhány díszcserjén, bokron kívül csupa olyan fát telepítettek, amelyek a tájra jellemzőek, s azokat hagyták szabadon nőni. A növények önálló életére igazán nemes példa a nappalihoz csatlakozó, fadobogó-teraszba „ágyazott” ezüstfenyő, amelynek zavartalan növekedését a fadobogó megfelelő kiigazításával biztosítják.
A kert jellegének meghatározásánál a tulajdonosok másik szempontja az volt, hogy minél nagyobb legyen a füves terület, ahol a gyerekek szabadon mozoghatnak, játszhatnak. Csupán a kerítés mentén meghúzódó bokorsort védik a földből mindössze arasznyira kiemelkedő facölöpök, amelyek hullámvonalú „beültetésével” is a természetre jellemző esetlegességet erősítették.