A követ, fát, fémet, vakolatot és üveget kombináló – s a napjainkban oly gyakori kivagyiságtól mentes -, megnyerő külső, mint sejtettük, fényben gazdag, tágas, rendezettségükben is szellemes tereket rejtett magában.
Nem fordul elő gyakran, hogy egy lakásba ismeretlenül bekéredzkedjünk; az ürömi domb tetején épült házzal mégis ez történt. Mint kiderült, a ház terve szokatlan módon nem megbízásra született: tervezői baráti gesztusnak szánták egy kollégájuk – az építésziroda egyik állandó szakmai és üzleti partnere – számára. Az építkezés úttörő volt az új ürömi településrészen. Az alábbi szöveget Horváth Dénes tervező leírásából idézzük. A telek a Rókahegy északi lejtőjén, kevéssel korábban belterületbe vont, lakóutcássá alakított domboldalon fekszik, északi irányban szép panorámával. Az övezetet Csernyus Lőrinc ürömi főépítész beépítési elgondolása szerint alakították, a telkek többsége bokorszerűen csatlakozik a gyűjtőút egy-egy rövid leágazásaira, és így forgalommentesen megközelíthető. Telkünk ezzel ellentétben közvetlenül a gyűjtőútról nyílt. A beépítési terv szándéka az volt, hogy az egy bokorba tartozó épületek egységes utcaképet alkossanak, és belül, a találkozó telekvégeknél tágas szabad területet fogjanak körül. Ennek az elvnek megfelelően a tervezett épület is az utcához húzódik, alakja elnyújtott, s szabadon hagyja a telek belső részét. Az épület elhelyezésénél négy szempontot követtünk: egyrészt a magánélet elvárható intimitásának biztosítását, másrészt a kilátásban rejlő lehetőségek legjobb kihasználását, harmadsorban a telek kis méretei mellett a lehető legtágasabb, összefüggő kert megőrzését, végül azt, hogy a főépületbe foglalt nagyméretű garázs ne telepedjen az épületre. Így alakult ki a vonalszerűen kiterített forma, az épületet derékba szelő lépcsőházzal. A két tagra vágott ház egyik fele a terep emelkedését követve enyhén kiemelt, galériás tömeg, amely a nappali funkciókat foglalja magába. A másik oldal a hálószobáké. Minden lakószoba kilátással rendelkezik északra, ugyanakkor legalább három oldalról természetes fényt kap. A teremgarázst fahomlokzatú tömegbe rejtettük, és egy, az utcai nézetből nagy térszöget záró kulisszafallal takartuk. Az épület teljes tömegjátékát egyetlen nyeregtető alatt fogtuk össze. Az érkezőt észak felől közös főbejárat fogadja. A telken összesen négy gépkocsi fér el biztonsággal, ebből kettő zárt garázsban, s szükség esetén további kettő a garázs előtti kifutón. A gyalogosan érkezők irányváltás nélkül az épület fő elosztóterébe jutnak, ahol a forgalom – zavaró keveredés nélkül – tovább ágazik. Az épületet tiszta sík- és térgeometriai formák halmazaként képzeltük el, tömegelemekkel és nekik megfelelő funkciócsoportokkal. Önálló tömeg a lépcsőház, a háztartási helyiségek tömbje; megkülönböztettük a garázsblokkot, a nappali zónát, saját tömeget mutat a kémény. A tulajdonos az épület földszintjén kellően szeparált, apartmanszerű lakrészt kért önálló kertkapcsolattal: ez szintén elkülönülő formai egység a felette lévő, hasonló elrendezésű “master bedroommal” (olyan hálószobával, amelyből saját gardrób és fürdő nyílik). Kerültük a kertvárosi ízeket, helyettük a lapos tetős formavilágra jellemző, az épülettől nem idegen tömeglépcsőzést és geometrikus játékot alkalmaztuk. A lakóra tekintettel helyesnek láttam, ha az épület konstrukcióként is megmutatja magát. Tájékozódási igényeinkre tekintettel a közlekedőhálózat egyszerű: a főbejárati haránttengelyben lépcsőházat, erre merőlegesen szintenként egy-egy közlekedőt terveztünk. A nappali zónában nagy, egyterű, egymásba nyíló helyiségeket alakítottunk ki, rejtett közlekedési rendszerrel. A bejárattól jobbra csoportosulnak a nappali életvitel és a vendéglátás helyiségei, valamint egy dolgozószoba. A bejárattól balra, a tetőszinten, a családtagok panorámás szobái kaptak helyet a hozzájuk tartozó mellékhelyiségekkel, a földszintet kétállásos teremgarázs, valamint a már említett apartman foglalja el. A homlokzati anyagok: világos színű, simított vakolat, a garázsblokk és további két falszakasz ugyancsak világos, lazúros felületű fa; a lépcsőház és a kémény eredeti elgondolásomban durva felületű, erősen önárnyékos természetes kő (ez utóbb sajnos egyszerűsödött), a homlokzati fémszerkezetek kontrasztos, sötét grafitszürke festéssel. Az ajtók és ablakok többsége természetes színű, de néhányat élénkre színeztünk. A belső tereket az összefüggésekre építettük. A szélfogóból a keresztező közlekedők elosztóterébe lépünk; szemben a lépcsőfokok lamellái között feltárul a kert, a lépcsőház kerti falát felülvilágító fénye mossa, legfelül a tekintet a nyitott fedélszék faszerkezetéig hatol. A nappali galériás teréhez a széles ablakokon a kert, túloldalon a kilátás, a panorámás tágasság adódik. A lakás mégis diszkrét, valamennyi szobája szeparálható. Minthogy mérnökember lakja, szólnunk kell a ház szerkezeteiről is. Ezeket az épület megjelenésével, a terep és a talaj adottságaival, a költségekkel és szervezési megfontolásokkal összefüggésben terveztük meg, a vízszintes lefedéseket vasbetonból, a függőleges szerkezeteket tömör falból, helyenként vasbeton vázzal kiegészítve, illetve kombinálva szerkesztettük meg.
