Kellemes feladat, ha olyan épületet mutathatunk be, amelyet nemcsak gondos, de igényes és főként szakszerű munkával hoztak rendbe tulajdonosai. A feltehetően a 19. század utolsó évtizedeiben emet házat fiatal, többgyermekes budapesti házaspár vásárolta meg, akik nem riadtak vissza a pompás fekvésű, arányos, ám évtizedek óta elhanyagolt, romos épülettől.
A tulajdonosok elképzelése az volt, hogy lehetőleg eredeti állapotában építik újjá a régi házat, és megpróbálják belakni már meglévő szobáit. Nem az épületet akarták magukhoz alakítani, hanem igyekeztek maguk alkalmazkodni hozzá, és azon törték a fejüket, miként tudják úgy hasznosítania meglévő adottságait, hogy ne kelljen hozzányúlni a nagyszerű, belső térrendszerhez. Szerencsére, az egy ideig üdülőként és vendéglőként is működtetett, egykori lakóház beosztása alkalmas volt arra, hogy a kétgyerekes család, falbontások és új falak nélkül is kényelmesen berendezkedjen. A tető, a faragott ablakkeretek és ajtók, a külső, belső burkolatok csak friss felvételeinken nyújtanak ilyen szép látványt, akkori állapotuk lehangoló volt. A házaspár igen gyors iramban, két hónapi munkával tette lakhatóvá a házat, a renoválás felölelte a falak újra vakolásától és a szigeteléstől kezdve az új födémet, a víz-, a csatorna-, a gáz- és a villanyvezetékek cseréjét, valamint a korszerű fűtésrendszer telepítését is. Az őszi beköltözéskor a tetőszerkezet cseréjére sem idő, sem pedig pénz nem futotta, viszont a fenyegető összeroskadás miatt, állagmegőrzést végeztettek, s csak következő tavasszal vágtak bele az óriási, elhúzódó munkát jelentő, szakaszos tetőfelújításba. Érdekes módon, az épület legrégebbi része volt a legjobb állapotban, az egykori építők láthatóan jó minőségű anyagokkal, kiváló munkát végeztek, itt csak kisebb javításra szorult az öreg faszerkezet. Ahogy a későbbi építésű házrészek kerültek sorra, úgy derült ki, hogy egyre roszabb minőségűek a szarufák, a gerendázat, és a legkésőbbi traktusban teljesen új gerendázatra volt szükség. A gyönyörű tetőcserepek – annak ellenére, hogy legalább ötven-százévesek lehetnek – ma is jó minőségűeknek számítanak, többségük eredeti helyére kerülhetett vissza. Nagynyomású gőzborotvával tisztították meg valamennyit, és mivel két helyről származnak, a két főfront tetőborítására külön-külön csoportosítva használták fel őket, megőrizve ezzel az épület egyik jellegzetes és hangulatos elemét. A különösen szép ajtók, ablakok rendbetétele az eredetileg flóderezett fakeretek vastag festékrétegének eltávolításával kezdődött, majd a hiányzó szárnyak és üvegbetétek kiegészítésére került sor. Az ablakok belülről zománc-, kívülről pedig lazúros festést kaptak. A ház arányainak megtartásával, egyedül a két, kényelmetlenül kicsi bejárati ajtót és a két felvezető lépcsőt cserélték nagyobbra, természetesen megtartva azok korábbi jellegét. Egyszerű, légáteresztő vakolat és speciális bevonat biztosítja, hogy az egyébként nem nedvesedő falak – vízlepergető külső felülettel – állandóan szellőzzenek. A házhoz csatlakozó kis melléképületet is felújították, és különféle kiszolgáló helyiségek – hátsó fürdőszoba, műhely, vendégszoba és tárolók – kaptak benne helyet. A ház kertjét valamikor a polgári, nyugodt élethez tartozó szabályos virágágyások, kis sétányok alkották, amelyeket azonban most nem telepítették újra. Kellett a hely, ahol a gyerekekkel játszani, focizni lehet, ezért a korábban betemetett és most újjáépített, régi kút körül füves, virágos kert született, örökzöldekkel, rózsákkal és dáliákkal. 1. Óriási fák alatt áll a formájában, méreteiben változatlan, újjászületett épület 2. A középső traktus ablakai, felújított és újragyártott ablakkeretekkel, ólomüveg-berakással kapták vissza egykori szépségüket. Újak a korábbinál valamivel szélesebb, kényelmesebb feljárók és a bejárati ajtók, melyek az eredetiek mintájára készültek 3. Alacsony, kis épület csatlakozik L-alakban a házhoz, mely régen talán a kiszolgáló helyiségeknek adott otthont 4. Cserépbe, földbe ültetett virágok, növények szegélyezik a kerti utat. A betemetett, lebetonozott kutat a háziak maguk építették 5. Egyszerű és természetes a ház előtti terasz, vegyes bútorokkal és cserepes növényekkel 6. Gyönyörű kilátás nyílik a szinte délszakias hangulatú teraszról a környező hegyekre 7. Az apró melléképület padlása és a farakás is kisvárosi miliőt idéz elénk 8. A vastag festégrétegtől megszabadított ablakkeretek gazdag mintázatát lazúros festék védi 9. Az olajszürkére festett és finoman csipkézett díszléc a ház eredeti tartozéka, csupán átfestésre szorult 10. A több mint félévszázados, kiváló minőségű cserepek megtisztítás után visszakerültek helyükre
