A természet lenyűgöző csodái, melyek különleges szépségükkel sokakat elvarázsolnak.
A rovaremésztő növények cselesen elégítik ki fehérjeszükségletüket. Jó tudni, hogy ha elegendő nitrogén van a földjükben, nem kell nekik legyet fogni.
A szó szoros értelmében harap a Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula)! Szétterülő, fogazott levéllemezei csapócsapdaként működnek: összezárulva szétnyomják, majd enzimeikkel lebontják a rájuk tévedő rovart. Bírja a meleget, ám ne tegyük 10 foknál hűvösebb helyre, és tartsuk félárnyékban. A leveleit ne permetezzük, de párásítsunk!
Édes nektárral csalják lépre áldozataikat a kancsókafajok (Nepenthes). Viaszos peremükről a gyanútlan rovarok belecsúsznak tömlőszerű levélképződményükbe, amelynek alján mirigyszőrök termelik a fehérjeemésztő enzimeket. A kancsókák rövid ideig sem viselik el a perzselő napot, a 20–30 fokos meleget és a közepesen világos helyet kedvelik. Kellően magas páratartalmat üvegházban, növényvitrinben biztosíthatunk számukra. Leveleiket rendszeresen permetezzük kézmeleg vízzel!
Az afrikai harmatfű (Drosera aliciae) a leveleit borító piros mirigyszőrök által kibocsátott ragacsos, emésztőenzimet tartalmazó nedvvel ejti foglyul az óvatlanul rászálló rovarokat. Napos, meleg helyet, lágy öntözővizet, valamint párásítást igényel.
Fotók: Flower Council, BBH
