A hagyományos szerencsemalac és -patkó, valamint négylevelű lóhere mellé egyre többen ajándékoznak egymásnak újévre szerencsebambuszt.
A cserepes négylevelű valójában madársóska
Réteken vagy parkokban szinte mindenki keresgélt már négylevelű lóherét, amelyre ritkasága miatt tekintünk úgy, mint a szerencse zálogára. Négy levele a reményt, a hitet, a szerelmet és a szerencsét szimbolizálja.
A cserépben megvásárolható szerencsehere egy Mexikóból származó, igénytelen kerti évelő, a közismert madársóska változata. Mivel nem teljesen télálló, ősszel ki kell ásni a hagymáját, és fagymentes pincében, a dáliához vagy a kardvirághoz hasonlóan kell átteleltetni.
Világos helyen a lakásban is jól érzi magát. Áprilistól szeptemberig havonta adjunk neki tápoldatot, vagy évente ültessük át friss földdel töltött, kicsit nagyobb cserépbe. Ebben az esetben nincs szükség kiegészítő tápanyag adására. Öntözni csak akkor kell, ha a talaj felső rétege már teljesen kiszáradt. Kedveli a napfényt, de a fűtött szoba száraz melegét nem szereti. Ősszel a lakásban is nyugalmi fázisba kerül, ezt a levelek elszáradása jelzi. Ilyenkor lehetőleg pihentessük egy sötét szobában.
Tavasszal visszahozhatjuk a nappaliba, vagy kitehetjük a szabadba. Napos fekvésű vagy félárnyékos, a tűző naptól védett helyet keressünk neki a teraszon vagy a (szikla)kertben. Áprilistól júniusig hosszú szárú rózsaszín vagy sárga virágokkal örvendeztet meg bennünket.
Vigyázat: a szerencsebambusz elsárkányosodhat!
A kínai hagyományok szerint a szerencsebambusz az egészséget, az életet szimbolizálja, és egész házunkra szerencsét hoz. A fengsuj szabályai szerint elhelyezve megteremti az öt elem (tűz, víz, föld, fém, fa) egyensúlyát.
A Lucky Bamboo néven árult növény esetében is van egy kis turpisság, hiszen semmi köze a több méter magasra növő bambuszok világához: kertészek hozták létre dracénából, pontosabban fehérszélű sárkányfából.
Hogy ne legyen magányos, párosával is beszerezhetünk egy egyenes (fiú) és egy csavart (lány) változatot. A tartása roppant egyszerű, mert csupán vízre van szüksége, amelynek viszont kényes a minőségére. A klóros csapvíz a vesztét okozhatja, ezért az elpárolgott vízmennyiséget naponta állott vízzel pótoljuk, és a 2-4 hetente esedékes teljes vízcseréhez is lágy (forralt) vizet használjunk. A csapvízből hiányzó tápanyagokat a levéldísznövényekhez ajánlott folyékony műtrágyával pótoljuk, de csak negyedannyit adagoljunk belőle. Növényünk kedveli a párás levegőt, és ha túl száraz, meleg helyre vagy a tűző napra tesszük, sárgulni kezdenek a levelei.
Közönséges virágföldbe ültetve pár hét alatt elveszíti jellegzetes formáját, és visszaalakul dracénává. Ettől fogva ugyanúgy gondozzuk, mint a többi rokonát: óvjuk a huzattól és a hidegtől, rendszeresen öntözzük, permetezzük, és télen ne locsoljuk túl a földjét.
