Hajnali ködök, harmatcseppektől csillogó pókhálók, szemet gyönyörködtető sárgák és bordók… Íme, milyen növények szépítik ilyenkor kertünket.
Az Észak-Amerika keleti részéről származó amzónia (Amsonia tabernaemontana) nálunk kevésbé elterjedt dísznövény, pedig hosszú életű, szárazságtűrő, kórokozóktól mentes, könnyen nevelhető évelő. A Vácrátóti Botanikus kertben is találkozhatunk vele. A fűzéhez hasonló levelei ősszel feltűnő sárgás színt kapnak.
Késő őszig csodálhatjuk a japán szellőrózsa (Anemone x hybrida ’Honorine Jobert’) hófehér virágainak és aranysárga porzóleveleinek szépségét, amelyeket remekül kiemel a kései bazsarózsa (Paeonia lactiflora) ősszel bronzosra színeződő lombozata.
Virágaik elnyílása után aranysárgára változó leveleikkel még hosszan virítanak az őszi kertben az árnyékliliomok (Hosta).
Az ősz egyik legszebb dísze az ötujjasan összetett leveleivel és terméseivel egyaránt díszítő tapadó vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia). Felfuttatva skarlátvörösbe öltözteti a falakat, kerítéseket. Mutatós partnere a méternyi magasra növő dárdás nádtippan (Calamagrostis brachytricha), amelynek ezüstös rózsaszín virágai júniustól decemberig díszlenek.
Minden tekintetet magára vonz a júliustól a fagyokig virágzó mandzsu gólyaorr (Geranium wlassovianum). Ősszel külön figyelmet érdemel gyönyörű vörösesbarna lombszíneződése miatt.
Igazi különlegesség a feltűnő vöröses lombozatú japán vérfű (Imperata cylindrica ’Red Baron’). Lassan terjed, jól társítható erőteljesebb növekedésű évelőkkel, és konténerben is nevelhető. Mivel nem teljesen télálló, érdemes takarással védeni.
A terebélyes habitusáért ültetett magas mákkóró (Macleaya cordata) virágai nagyon aprók, és augusztus–szeptemberben laza bugákban nyílnak. A kétméteresre is megnövő évelő zöldesszürke, matt hatású levelei ősszel megsárgulnak.
A sárgás tópartifű (Rodgersia podophylla) virágzati szárai közel 2 m magasak, bronzbarna leveleinek átmérője pedig elérheti az 50 cm-t. Árnyékba, félárnyékba patakok, források, csobogók, kerti tavak mellé ültethető. Mostoha körülményeket is elvisel.
Egy kis tudomány
Amikor a nappalok rövidülni, az éjszakák pedig hűvösödni kezdenek, a lombhullató növényeknél csökken a zöld színt adó klorofill termelése, és láthatóvá válnak a levelekben jelen lévő egyéb festékanyagok. A karotinoidok sárgára, barnára és narancsszínűre, az antocián pigmentek vörösre és lilára festik a lombokat. Őszi lombszíneződés csak a világ olyan részein figyelhető meg, ahol a rövidülő nappalok mellett hideg éjszakák is előfordulnak. Máshol a lombhullató fák levelei egyszerűen leesnek, az antocián felhalmozódásából adódó ragyogó színek beállása nélkül.
Fotók: GMH/Christiane Bach, Bettina Banse, Annemarie Eskuche
