Sokan abban a hiszemben álmodoznak saját tóról, hogy a kiásott medret elég kibélelni, feltölteni, illetve a megfelelő növényekkel betelepíteni, aztán magára lehet hagyni. Pedig egy kevés rendszeres karbantartást még az öntisztulónak nevezett típus is megkíván, hogy mindig öröm legyen ránézni.
Fürdőtónál különösen fontos, hogy a vize algától, vegyszerektől és szennyeződésektől mentes, friss illatú és lágy maradjon. A természetes medret imitálóan, 30–70% fürdőfelület-növény aránnyal kialakított hagyományos tóban inkább csak csobbanni lehet, de növényei hatékonyan tisztítják a vizet, és csupán szezonális ápolásra van szükség. A modernebb, az épített jelleget kevésbé palástoló típus felerészben használható fürdésre, viszont ennél vízkeringető szivattyúval, skimmerrel, mechanikai és biológiai szűrőkkel segítenünk kell a növényeknek a víz tisztán tartásában.
A biomedencében 80%-ot is kitehet a fürdőfelület, ám mivel 20%-os növényarány alatt a természetes biofilter nem működik, kénytelenek vagyunk költséges tótechnikát, kíméletes biológiai módszereket alkalmazni. A vízfelszín zsugorodását az elburjánzó növények ritkításával, a meder feltöltődését a folyamatosan keletkező iszapréteg eltávolításával tudjuk megakadályozni. A biológiai kezelés során a kereskedelemben kapható baktériumtörzseknek köszönhetően kevésbé szaporodnak az algák, és tisztul a víz.
