Amíg alakulnak a belső terek, már tervezem a Jelenrétet körülvevő kertet: a virágokat, a gyümölcsfákat, a fűszerkertet és a magaságyást. Bármilyen paradicsomi állapotot képzelek el, a terveket a természet törvényei gyakran felülírják. A kert és az épület alakulásáról – az álmodozás, tervezés szakaszától kezdve –, a munkafolyamatokról hétről hétre beszámolok itt, a Lakáskultúra oldalán.
Imádom az épülő istállóházunkat körülvevő rétet! Legalább annyira, mint a hegyet, amit nem lehet nem észrevenni. Bár a talaj – köszönhetően a valamikor valóban istállóként működő épületből kint legeltetett állatok trágyájának – nem vastag a bazaltköves réteg felett, a füves terep nagyon is él.
Növényeket mindenhová!
Még el sem ültettem őket, de már érzem a virágok illatát. Szeretném, hogy mindig legyen éppen érő gyümölcs, már tervezem a fák ültetését; kigondoltam, melyik növényből mit fogok készíteni, milyen feldolgozási és tartósító technikákat alkalmazhatok. Magaságyást, fűszerkertet is szeretnék, épp a könnyűszerkezetes üvegházakról olvasgatok, tájékozódom.
Egyúttal felvesszük a kapcsolatot a helyi kertészeti vállalkozókkal, próbálunk képbe kerülni, kire milyen munka kapcsán számíthatunk. És mindenkit alaposan kifaggatok: milyenek a föld adottságai, a talaj minősége, az éghajlati viszonyok – ezen információk birtokában könnyebb kialakítani paradicsomi kertünket. Csakhogy nem minden alakul úgy, ahogyan én azt elképzeltem.
Jönnek az őzek
A hidegzuhany akkor ért, amikor a volt tulajdonos – akivel rendszeresen tartjuk a kapcsolatot –, rámutatott az éppen mellettünk lévő fiatal akácfa megrágott törzsére, és teljes természetességgel megjegyezte: „Na, ilyen finomnak találták az őzek.” Az őzek, akik rendszeresen látogatják a területet. Szóval, ha etetni szeretném őket, nyugodtan ültethetem a fákat. A nyomaték kedvéért közben egy őz ürülékre mutatott a lábunk alatt, hozzátéve: „Elég friss, most éjszaka is itt voltak elég sokan.”
Klasszikus értelemben vett kerítés nincs. Igaz, elég nagy szakaszt foglalnak el az áthatolhatatlan bokrok, ám ez az őzeknek nem jelent akadályt. De tulajdonképpen nem bánom: elég romantikusnak érzem, hogy éjszakánként, ha kinézünk a rétünkre, őzikék, sőt, szarvasok sétálgatnak ott. Állítólag még a szarvasbőgést is saját ágyunkból fekve hallhatjuk.
A természet ellen küzdeni nem érdemes
Az árok kialakítását, amit a föld alatti vezetékeknek kellett ásni, nem kerülhettük el. Bár nem volt tanácsos, hogy megbolygassuk a legelőt, a feltárult földrétegek csoda szép meglepetést adtak.
A helyi gazdák figyelmeztettek, hogy a felboronált, megháborított réten parlagfű és sok más nem kívánatos növény is nőhet. Igazuk lett: bár a felásott terület tetejére termőföldet is hozattunk, sőt gyanútlanul fűvel is bevetettük – ami szépen ki is nőtt –, a jóslatok valóra váltak. A bizonyosság az, hogy a természet csodálatos törvényei ellen nem sokat tehetünk.
De nem is szeretnénk! Sőt! Éppen így, ebbe a tájba szerettünk bele. Az épület köré csupa fűfélét ültetünk majd – igazi pampaság lesz itt! Állítólag az őzek sem kedvelik annyira – vagy legalábbis kevésbé, mint amennyire mi szeretjük. A díszítőelemek a kövek lesznek, melyeket minden földmunkánál gyűjtögetek, és a faanyagok, melyek az elbontott tetőből valók.
A kertészeti munkákat lassan elkezdjük, ültetjük a fűféléket, réti virágokat, a gyümölcsfák telepítését még halogatjuk kicsit. Addig is süthet a nap, eshet az eső, jöhet a hó! A Jelenrét újabb és újabb arcát mutatja minden pillanatban. Mi meg nem győzzük befogadni a látványt, amit ad nekünk.
A következő részben az építkezés szépségeiről és árnyoldalairól írok majd.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon és az Instagramon is! Lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várjuk minden nap!