Ez a gyönyörű sárga bokor hónapokig káprázatos virágözönnel örvendeztet meg minket.
Forsythia nemzetség tagjai az olajfafélékhez tartozó lombhullató cserjék, amelyek egyetlen dél-európai faj kivételével Kelet-Ázsiából származnak. Virágaik előbb nyílnak, mint ahogy a növény lombosodna. Fűrészes szélű leveleik kevéssé feltűnőek, fajtától függően ősszel barnásra vagy lilásvörösre színeződhetnek.
Normál kerti körülmények között az aranycserje betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló, továbbá jól tűri a városi levegőt és a téli hideget. Sárga színe vonzza a madarakat, előfordulhat, hogy hálóval kell védeni ellenük. Magja mérgező – veszélyes a gyerekekre.
Földlabdás egyedeket kora ősztől kora tavaszig, konténeres növényeket egész szezonban ültethetünk. Tartsuk be az ajánlott tőtávolságot, valamint legyünk tekintettel a kifejlett egyedek magasságára. A Forsythiák a legbőségesebb virágzást teljes napon adják, de a félárnyékot is elviselik. Nem túl száraz, legalább közepes tápanyag-ellátottságú, jó szerkezetű talajban szépen fejlődnek. A túlzásba vitt trágyázástól leveleik erősebben fognak növekedni a virágzás rovására.
Forróságban bőséges öntözést igényelnek. Mulcsozással hűvösen tarthatjuk a gyökereiket.
Kertekbe a Forsythia × intermedia hibrideket ajánlják. Ennek alapfajai közül a 2 m-esre növő közönséges aranycserje bókoló változata (F. suspensa var. sieboldii) támfal vagy sűrű ágú fák mellett 4-5 m magasra felkapaszkodik, és vékony vesszői hosszan lecsüngenek. Egy másik alapfaj, az 1-1,5 m magas koreai aranycserje (F. ovata) Tetragold fajtája a többinél kb. 1 héttel korábban kezd nyílni.
A bókoló aranycserje bujtással vagy tőosztással, a többi nyáron és ősszel félfás dugványozással szaporítható. 50 centis átlagmagassága miatt jelzősövénynek és sziklakertbe is ültethetjük a télutón virágba boruló, kompakt Minigold hibridet. a többi Forsythiával ellentétben lombhullásig megtartja élénkzöld, sárga tónusos levélszínét.
Mire figyeljünk?
Az aranycserje vagy aranyfa nem tévesztendő össze az aranyesővel (Laburnum anagyroides)! Az utóbbi alacsony termetű fa, melynek lecsüngő fürtvirágzata lombfakadás után jelenik meg.
A visszavágás, illetve a ritkítás új lendületet ad a növénynek a következő szezonra. Az ifjító metszésre 3-4 évenként, mindig elvirágzás után kerüljön sor. Ilyenkor az elöregedett vesszőket a kiválasztott új hajtásig kell visszavágni.
Felhasználása
Csoportosan telepítve térhatárolásra alkalmas, de vegyük számításba, hogy – lombhullató lévén – sövényként nem ad teljes takarást. Kis kertekben szoliterként nyújt pompás látványt.
Vegyes virágzó sövényben is szépen mutat, ám a vegetációs időszak hátralévő részében beleolvad a kert zöld tömegébe. A mély nyugalmi időszak végén, januárban levágott vesszőket vázában is kivirágoztathatjuk.
