Legszebb egy- és kétnyári virágainkról magunk is gyűjthetünk magokat, amelyekből palántákat nevelhetünk a tavaszi kiültetéshez, vagy amelyeket a tél elmúltával közvetlenül elvethetünk a virágágyakba, kaspókba, cserepekbe és kőedényekbe.
Mire figyeljünk?
Magvakat kizárólag egészséges növényekről gyűjtsünk. A legszebb, tartósan viruló, erőteljes, teljesen egészséges kinézetű, jól fejlődő töveket jelöljük meg kis táblával vagy színes fonál rákötésével. A betegség tüneteit mutató vagy fertőzésgyanús egyedeket tövestől emeljük ki közülük, és semmisítsük meg.
Mikor a megporzódott virágok hervadásnak indulnak és szirmaik potyogni kezdenek, megfigyelhetjük a növények terméskezdeményeit. Ne türelmetlenkedjünk, mert a virágok elnyílása után több hét is eltelhet, mire beérnek a magvak.
Tipp
A dísznapraforgó tányérját lazán kössük be tülldarabbal vagy gézzel: így a madarak nem férnek hozzá a magvakhoz, mielőtt a tányérból kézzel kifejtenénk őket.
Alapszabály, hogy csak beérett magvakat szabad gyűjteni. Mindazonáltal kell némi tapasztalat, hogy eltaláljuk a megfelelő időpontot. Fontos, hogy a magok ne legyenek túlérettek, mert akkor egy részük már egy könnyed érintéstől vagy szellőtől elhullhat, és így kárba vész.
Az érettségi állapotot jól jelzi a magszár leveleinek sárgulása, a magtokok vagy a magvakat tartalmazó más növényrészek barnulása, száradása. Megmozgatva az érett magvak rendszerint hallhatóan zörögnek a száraz termésben, az érett húsos termések pedig könnyen leválaszthatók vagy már potyogni kezdenek.
A begyűjtést páramentes időben, egy meleg napon kell elvégezni. A legegyszerűbb, ha az elszáradt vagy száradófélben lévő magvakat, illetve terméseket hordozó szárakat konyhai papírtörlővel vagy újságpapírral bélelt ládika, esetleg kartondoboz fölé hajlítjuk, majd levágjuk vagy letörjük. A magtokokat egyenletesen terítsük szét a nedvszívó papíron, és szellős, meleg, de erős napsütésnek nem közvetlenül kitett helyen hagyjuk teljesen megszáradni. A hosszabb virágszárral begyűjtött virágokat fejjel lefelé akasszuk fel, és helyezzünk alájuk újságpapírt, amire kipotyoghatnak a magvak.
A kinyerés érdekében a magburkokat vagy a tokokat felnyithatjuk, esetleg sodrófával óvatosan szétnyomkodhatjuk. A húsos termésekből kézzel távolítsuk el a magvakat.
A kinyerést követően tisztítsuk meg a magvakat a rajtuk maradt termésrészektől és a közéjük keveredett törmelékektől, mert azok fertőző gombaspórákat tartalmazhatnak.
A húsos részből kikerült magvakat ezenkívül érdemes tiszta vízben alaposan lemosni vagy egy-két napig áztatni. Utána könnyen eltávolíthatjuk a nyálkát, ami a későbbiekben akadályozhatja a jó magcsírázást.
A kifejtett magokat töltsük kis papírtasakokba vagy gyufaskatulyákba, majd elültetésig sötét, hűvös és száraz helyen tároljuk. Megfelelnek a kis lekvárosüvegek is, de ezeket nem ajánlott légmentesen lezárni, mert fennáll a penészedés veszélye.
Végül ne feledkezzünk meg a feliratozásról: mindenképpen jegyezzük fel az anyanövény nevét, virágszínét, méretét, valamint a mag begyűjtés idejét (évszámát). Bár a begyűjtött magvak optimális körülmények között több évig tárolhatók, a csírázási képességük az idő múlásával gyengülhet, ezért tanácsos mielőbb elvetni őket.
Milyen növényekről érdemes magot fogni?
A mutatós, nagyvirágú, ellenállónak hirdetett hibridekről (a latin nevük két tagja között x van vagy F1 jelölésűek) nem érdemes magot gyűjteni, mert ezeknek a saját gyűjtésű magról nevelt utódai rendszerint satnyábbak lesznek és virágaik színében eltérhetnek az anyanövénytől, továbbá kevésbé ellenállóak a betegségekkel, kártevőkkel szemben. Maggyűjtés szempontjából legjobbak az önbeporzó, önmegtermékenyülő fajták.
