Mindannyiunknak jár a kényeztetés!

Azt mondja, tudja, mit akar. Az élettől, az emberektől, a jövőtől. Akkor is, amikor úgy érzi, most valami másra, szebbre, kedvesebbre vágyna, mint amit a hétköznapok kínálnak. Ha eljön ez a pillanat, nem vár senkire: megajándékozza magát…   - Igen, sokszor van úgy, hogy gondolunk egyet Timi lányommal és „csak úgy” elruccanunk egy kényeztető-körútra. Annyi szépség sorakozik az üzletek polcain, hogy már csak a vásárlás, az új dolgok birtoklása is gyönyörrel képes eltölteni az ember lelkét… - Az ember azt hinné, hogy a kényeztetés akkor az igazi, ha mástól kapja… - Talán az az ideális. Hiszen akkor annyi megkülönböztetett, csak „neki” szóló figyelmet kap az ember, hogy már csak ez önmagában is a hétköznapok fölé emeli a pillanatot. És ilyenkor nem kell különleges, nagy dolgokra gondolni! Nézd csak például ezt a két kis buksi kutyusomat! Hihetetlen, milyen érzékeny kis műszerek! Ha rossz napom van, vagy csendesebb vagyok a „kelleténél”, már ott sündörögnek körülöttem. Nem tolakodóan, csak éppen jelezve: rájuk, az ő szeretetükre mindig számíthatok. És számítok is. Ölembe veszem őket, babusgatom, cirógatom a bolyhos bundájukat, miközben valójában ezzel ők kényeztetnek engem! - „Emberektől” nem is vársz el kényeztetést? - Nem várom el. De várok rá. Érted a különbséget? Nem attól szeretek valakit, hogy kényeztet, de nagyon tudok örülni neki, ha megteszi…

70197-szucsjudit-334-d00004A9Ed2d4ce93b055.jpg

            - Férfiak?… - Nehéz kérdés! Én ezen a területen annyira „régimódi” vagyok! De, őszintén! Ki nem az, aki nőből van?… Szóval nekem valamikor egy évszázaddal ezelőtt kellett volna élnem, amikor a férfiak még tudtak udvarolni. Úgy igazán! Tudod: rózsacsokrok, ékszerek, vacsorameghívások, utazás a világ körül… Ehelyett mi történik: legtöbbször én udvarlom körül a szeretett barátot. Vacsorával várom, körberajongom, figyelek rá, babusgatom… Megadok neki minden kényeztetést, ami szerintem jár. Lehet, hogy pont ezért nem udvarolnak? Mert „elkényeztetem” őket?… - De Te legalább nem szomorodsz el ettől és keresed az örömöt – egymagad is. A Coccolino felmérése szerint például az európai emberek közel sem kényeztetik magukat annyit, mint kellene, s akkor is leginkább étellel, édességgel. Neked mik a kényeztetés kellékei? - Az étel nem annyira. A különleges, vagy különlegesen elkészített ételek persze rajta vannak a „listámon”. A tengeri herkentyűk például egy izgalmas éttermi környezetben biztos élményt jelentenek, de sokkal inkább vennék kényeztetésnek egy hétvégi kiruccanást egy kastélyszállóba, vagy egy ajándékba kapott gyönyörű ékszert… De imádom az illatokat (hamarosan megismerhetitek a saját parfüm-kreációmat!), a finom textíliákat, a masszázst, a szaunázást – leginkább itthon… - A saját szaunán kívül szinte minden más is arról árulkodik az otthonodban, hogy törekszel a kényelemre. - Látod, talán ebben rejlik a fiatalságom titka. Nem vonok meg semmit magamtól, amit jónak tartok. Dolgoztam és dolgozom annyit a mindennapokban, hogy úgy érzem, megérdemlem: az otthonomban minden rólam és a lányomról szóljon, értünk működjön. És csak ezt tudom tanácsolni mindenkinek, aki sajnálja magát, vagy kevesli a kényeztetést az életében: teremtse meg saját magának az öröm forrásait, s ahogy egyre kiegyensúlyozottabbá válik, a többi jön magától…