Wilhelm Wagenfeldet asztali lámpája a világ legjelentősebb formatervezői közé emelte, kortárs művészi reflexióival a mai napig szemlélteti kulturális jelentőségét.
A kód Wilhelm Wagenfeld 1924-ben készült és csaknem minden Bauhausról szóló kiadványban szereplő asztali lámpáját jelöli. A designtörténet e klasszikus darabja feltűnik Walter Gropius rekonstruált igazgatói irodájának asztalán, valamint egy olyan fényképen is, amely Moholy-Nagy László dessaui műteremlakásának enteriőrjéről maradt ránk. Kiemelkedő jelentőségének adózik most az a Kiscelli Múzeumban rendezett kiállítás, amely a felváltva Budapesten és Brémában élő Schnepel házaspár gyűjteményének részeként rangos kortárs külföldi és magyar művészek reflexióival szemlélteti a tárgy szimbolikus kulturális jelentőségét és máig eleven hatását.
Dizájn mögött
Ember a dizájn mögött: a Bauhaus mestere
A 20. század egyik jelentős építészeként számon tartott Breuer Marcell eredetileg festőművésznek készült.
A brémai születésű Wagenfeld 1914-től szülővárosában, a Koch & Bergfeld Ezüstárugyárban volt rajzoló. (Akkor így hívták a tervezőt.) 1916 és 1919 között a helyi Iparművészeti Iskolát látogatta, majd ösztöndíjasként a hanaui Rajzakadémiához tartozó Nemesfém Szakiskolában szerzett ezüstműves képesítést, illetve mesterlevelet. Brémába visszatérve a húszas évek elején önálló műhelyt nyitott, s közben a közeli Worpswede szecesszionista kolóniáján is megfordult. De aligha lehetett elégedett azzal, amit művészetként útravalóul kapott és gyakorló ötvösként teljesített. Mint egy levelében fogalmazott: célja „szabadulni attól, ami volt, hogy nyitottá váljak az újra”.
Ez a szándék vezette a Bauhausba, ahol képzett ötvös lévén, mindjárt a fémműhelyben kezdte meg tanulmányait – történetesen a lehető legjobbkor – 1923 őszén. Egy évvel korábban ugyanis végleg kiéleződött a konfliktus az előkészítő tanfolyam s a szak élén álló Johannes Itten, valamint Gropius – valójában két szemlélet – között, és ez a küzdelem a modern nagyipari technikát választó igazgató javára dőlt el. A hagyományos művészértelmezéshez kötődő Itten távozott, helyét 1923 januárjában mindkét posztján Moholy-Nagy László foglalta el. Nem egyszerű személyi váltás történt; a Bauhaus végérvényesen a design felé fordult. „Mikor Gropius átadta nekem a fémműhely vezetését, arra kért, hogy az ipari formatervezés szempontjai szerint szervezzem azt meg (…) hogy elektromos háztartási eszközök vagy világítótestek modelljeit állítsuk elő” – olvasható a magyar művész alig két évvel későbbi írásában (A boroskupától a lámpáig, 1925).
A teljes anyagot az Artmagazin oldalán olvashatod el ide kattintva.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!
