Kísérletező szellemének köszönhetően Moholy-Nagy László szinte minden művészeti ágban maradandót alkotott.
Bácsborsódon született Moholy-Nagy hatalmas utat járt be: Budapesten tanult, a kommün bukása után Bécsbe, majd Berlinbe emigrált, dolgozott Angliában és Hollandiában. Végül Chicagóban telepedett le, és itt élt élete végéig. Világszerte csodálták művészetét, de szülőhazájában csak halála után került be a neve a köztudatba.
Az első világháború alatt készített rajzain a frontélet mindennapjait örökítette meg, aztán belevetette magát a festészetbe. Nagy hatással voltak rá a dadaisták, valamint az avantgárd. Ekkor születtek az üvegarchitektúrának nevezett geometrikus absztrakciók.
Első felesége vezette be a fotográfia világába; kezdetben izgalmas utcaképeket, majd ún. „fotogramokat”, illetve fotómontázsokat készített. Az 1940-es években – az elsők között – színes fotókkal kísérletezett. Festőként és fotóművészként leginkább a fényárnyék játék érdekelte. Képeinek tudatosan nem adott címet, hogy ezzel se befolyásolja a nézőket.
Walter Gropius meghívására költözött Weimarba – a kortársak szerint a mester ifjúkori önmagát látta a pályakezdő Moholy-Nagyban. Ő lett a legfiatalabb professzor a Bauhausnál, a fémműhely, később a fotóműhely vezetőjeként dolgozott. Igen termékeny időszak következett: korszerű Bauhaus-tipográfiát tervezett, könyveket írt és szerkesztett, de ekkor születtek legizgalmasabb absztrakt festményei és fényképei is.
A fémműhelyben sem állt meg a kísérletezéssel, az indusztriális esztétika hatása alá kerülve kinetikus konstrukciókat tervezett. Alkotói útkeresése során azt kutatta, hol van a művész helye a nagyipari társadalomban, mi a művészet szerepe a tudományos-technikai világcivilizáció korában. Időközben az iskola egyik legkiemelkedőbb alakjává vált.
1928-ban Gropiusszal együtt otthagyta a Bauhaust. Berlinbe költözött, ahol fotográfiával, tipográfiával, reklámgrafikával foglalkozott, sőt színházi díszleteket is tervezett, ám munkáit hamarosan „elfajzott művészetnek” minősítették. A nácizmus térhódítása miatt Hollandiába, majd Angliába menekült, ahol a London Galleryben kiállítást is tarthatott. Később Gropius ajánlására meghívták Chicagóba, itt alapította meg saját iskoláját, a School of Designt, ahol haláláig tanított.
Itthon a szocializmus éveiben nem értékelték újító-útkereső tevékenységét, még halála után sem állították ki munkáit, csak jóval később kapta meg a neki járó elismerést. Ma már a 20. század egyik legsokoldalúbb alkotójaként tartjuk számon, aki a modern művészet szinte valamennyi területén maradandót alkotott.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!