Kerékgyártó András már gyerekkorában tudta, hogy formatervező lesz. Igaz, akkor még autók jártak a fejében, de nem bánta meg, hogy inkább a bútorokat választotta.
Mikor határoztad el, hogy formatervezéssel foglalkozol majd?
Már az óvodában. Volt egy barátom a csoportban, akivel eldöntöttük, hogy autókat fogunk tervezni. Ezzel a kisgyerekkori barátommal egyébként később egyetemre is együtt jártunk; ő sem adta fel az álmait.
Mégsem autókat, hanem bútorokat tervezel. Miért a váltás?
A formatervezői szakon sok mindenre rálátásom nyílt, többek között arra is, hogyan működik az autóipar. Ma is lenyűgöz egy szép külsejű gépkocsi, de nem tudtam megbarátkozni azzal, hogy ott a forma csak egy része az egésznek. Esetenként hiába jó a formatervező, a kész jármű végül valami szörnyűség lesz, és ebbe neki nincs beleszólása. A bútoroknál ez másként van, itt a tárgy egészére hatással lehetek.
Számodra mit jelent a dizájn?
Szerintem a dizájnnak kettős feladata van, az egyik, hogy problémákat tárjon fel, a másik, hogy aztán meg is oldja őket. A budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen a formatervezői szak elvégzése után Helsinkiben, az Aalto Egyetemen bútortervezőként is diplomát szereztem. Érdekes volt látni, hogy ott mennyire gyakorlatias, technikai jellegű az oktatás. Rengeteget tanultam az anyagismeretről, jórészt ennek köszönhetem, hogy ma már nem ijeszt meg, ha ismeretlen anyaggal kell dolgoznom.
Ha már szóba került, melyik a kedvenc anyagod? Jól gondolom, hogy a fa és a fém?
A munkáimban nem az anyag a meghatározó, ezért nincs is kedvencem. Az anyag nekem inkább csak eszközt jelent egy feladat megoldásához. Nálam tervezéskor mindig az a legfőbb szempont, hogy maga a tárgy adjon valami pluszt, valami olyan apróságot, ami eddig nem volt, amire talán nem is gondolt senki. Ilyen plusz például a székem esetében a legömbölyített ülőrész. Apróságnak tűnhet, de mennyivel komfortosabb egy olyan széken ülni, ami nem vágja az ember lábát…
2017 februárjában a Stockholmi Bútorkiállításon mutattad be a munkáidat. Ennek mekkora szakmai jelentősége van, mi a hozadéka a karriered szempontjából?
Sokan érdeklődtek, és jó visszajelzéseket kaptunk. Ez persze még nem jelent semmit, de mindenképpen biztató. Meglátjuk, mi realizálódik. Én mint a Plydesign bútormárka megbízott tervezője voltam jelen, velük már több éve dolgozom együtt. Ugyanakkor nagyon fontos számomra a sokszínűség, hogy többféle anyaggal, akár más tárgyakkal is foglalkozhassak.
Hogyan képzeljük el a tervezési folyamatot? Úgy ülsz le az asztal elé, hogy „na, akkor most tervezek valami különlegeset”?
Inkább úgy, hogy mindig igyekszem szem előtt tartani azoknak az érdekeit, akik használják majd a bútoraimat. Egy olyan mindennapi bútornál is, mint egy szék, felteszem a kérdést: biztosan úgy a legtökéletesebb, ahogy megszoktuk? Átgondolom, mire használjuk, és hogyan lehetne még jobbá tenni. Persze a munkám során odafigyelek a piaci szempontokra is. A termékeket el kell adni, és nem árt, ha elérhető áron kivitelezhetőek. A kedvenc darabjaim a fenti szempontok figyelembevételével jöttek létre, ilyen a Flagship székcsalád is.
Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást?
Szakmailag az, hogy itthon, Magyarországon boldoguljak. Amit mostanra elértem: reálisnak tűnik az, hogy középtávon el tudom tartani magam a munkáimmal. De itthon még csak alakulóban van egy olyan réteg, amely hajlandó megfizetni a jobb minőségű, tartós „nem-tömegbútorokat”.
A közeljövőt hogyan képzeled el?
Nagyon szeretném, ha lennének külföldi megrendeléseim is. Reméljük, hogy sikerül találnunk néhány forgalmazót, akik segítségével bekerülhetünk a skandináv piacra.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!