Regős Anna 35 éve feszegeti a hagyományos textilművészet határait. A Ferenczy Noémi-díjas, alkalmazott textiltervezéssel foglalkozó alkotó izgalmas egyedi kárpitokat is készít.
1985-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola szövöttanyag-tervező szakán. A pályája elején hogyan dolgozott?
A diploma megszerzése után sokáig patchwork takarókat készítettem. A főiskola utolsó évében a japán kimonóművészetet tanulmányoztam, lenyűgözött, hogy a különböző mintás anyagok együttesen egy hihetetlenül intenzív világot hoznak létre – valójában ezért kezdtem el komolyabban érdeklődni a patchwork technika iránt.
A Computer kárpitok kollekció izgalmas textilművészeti kísérlet volt. Honnan jött az ötlet, hogy memória- és videokártyákat, alaplapokat használjon fel?
1999-ben volt egy mintakiállítás az Ernst Múzeumban, Mintakalandok síkból a térbe címmel. Én egy reliefhatásra építő kollekció tervezésén gondolkodtam, és ehhez fémalkatrészeket kerestem. Kimentem a szentendrei szeméttelepre, ahol fiókszámra hevertek a kidobott első generációs számítógépek hulladék panelei. Addig fogalmam sem volt, hogy nézhet ki belülről egy számítógép, mindenesetre gyönyörűnek találtam, és rengeteg asszociációt keltett. Mintha apró textildarabkák lettek volna: rusztikus buklészövet közelről, felülnézetből pedig egy ipari látkép. Először arra készültem, hogy textillel kombinálom, de ahogy elkezdtem rakosgatni az elemeket, láttam, hogy önálló világot alkotnak, nem kell hozzá textil. A textiles struktúra érdekében bronzszövetet vettem hozzá, és lenvászonnal béleltem ki, hogy teherbíró legyen.
A futurizmus születésének 100. évfordulóján felkérték, hogy készítsen a korszakra reflektáló sorozatot. A kollekció nemzetközi vásárokon is nagy sikert aratott. Mi volt a kiindulópontja?
Párizs legnagyobb dizájnvásárára, a Maison et Objet-re készült a Futurismo mintakollekció. A terveimből kiválasztottuk azt a négyet, amelyek a leginkább megidézték az irányzat jellegzetes vonásait. A csillagrács-, inda- és kaleidoszkópminták az art dekóra emlékeztetnek, a sorozat folytatásaként megalkotott Floreal kollekciót pedig a geometrikus virágminták uralják.
Pár éve ruhákhoz is tervez alapanyagot. Hogyan került kapcsolatba a divat világával?
Megmutattam a textiljeimet egy ruhatervezéssel foglalkozó barátnőmnek, Molnár Zsuzsának, ő vetette fel a közös munka ötletét. Így jött létre a Palmetta Collection 2017-ben. A speciális, többrétegű természetes alapanyagnak köszönhetően különleges karakterük és esésük van ezeknek a ruháknak. A kollekcióban felbukkan a Futurismo rácsmintája és a Floreal sorozat mozgalmas, dinamikus virágmintája. A siker inspirálta az új OP kollekciót, amely a 70-es éveket és Vasarelyt idézi meg.
Legújabb alkotásait élénk színek és pliszírozott felületek jellemzik. Mi indította arra, hogy kilépjen a síkból a térbeliség irányába?
Mindig is élt bennem a vágy, hogy valami újat teremtsek, kísérletezzek. Az applikált-szegecselt textilek mellett más anyagokkal is akartam dolgozni, így született meg a hajtogatott lenvászon és a plexilap együttese. A Színátmenet, a Mozaik, valamint a Piros-zöld színátmenet a pliszírozott felületeknek köszönhetően pluszélményt ad, és gazdagabb látványt nyújt, mindenekelőtt a fény-árnyék hatás és az átalakuló színek miatt.
Van kedvence? Melyik darabhoz kötődik leginkább?
Különösen akkor élvezem az alkotás folyamatát, amikor egy konkrét terv alapján látok neki a munkának, de egy ponton a felhasznált anyag új irányba visz, és végül teljesen más jön létre, mint amit eleinte elképzeltem. Azokat a textileket szeretem, amelyeknél megtörténik a varázslat, új dimenziók nyílnak meg a további kísérletezés számára. A Színátmenet éppen ezért különösen közel áll a szívemhez.
Műhelytitok
„Csak olyat készítünk, ami nekünk is tetszik” – A WE ON WOOD műhelyében jártunk
Szabó Gábor és Gergely letisztult, mid-century stílusú fa kisbútorai új-zélandi, görög és amerikai otthonok díszei, a manufaktúrájukban tovább élnek a hagyományok. A műhelylátogatás alkalmával Gáborral, az idősebb testvérrel beszélgettünk.
