A Fortepan az ország első és legdinamikusabban fejlődő szabad felhasználású fotóarchívuma. Az alapító Tamási Miklós fiatalkorában kezdte gyűjteni a fotókat barátjával, Szepesi Ákossal, ám a hobbi később személyes küldetéssé, majd hivatássá vált.
A Fortepan az egyik legértékesebb nonprofit márka Magyarországon. Mikor és hogyan vállaltad fel ezt a missziót?
A ’80-as évek közepén két kamasz srác keresgélése, „kukázása” eredményeképpen jött létre egy közel ötezer darabos képtár, ezzel indítottuk útjára a Fortepant. Én később 16 évig történeti kiállításokat szerveztem a CEU-n (Central European University), ezért igen sokat kutattam archív fotók után. Közben elég nagy tapasztalatot szereztem a közgyűjteményekkel kapcsolatban is. Jelenleg több mint százezer fotó érhető el az oldalon.
Milyen út vezetett idáig?
A Fortepan alapításakor azt láttuk, hogy közgyűjteményből szinte lehetetlen szabad felhasználású fotókhoz jutni. Ráadásul a múzeumokban nagyon hasonló típusú képek találhatók, jellemzően propaganda- vagy sajtófotók. A ’90-es években alapvetően átalakult a történészszakma, a kutatók egyre inkább a magánember és a hétköznapok történelmével kezdtek el foglalkozni, ám ennek illusztrálásához hiányzott a képanyag. Mi éreztük, hogy ebben a műfajban erős a gyűjteményünk, és hogy sokakat érdekelhet a dolog.
A 2010-es indulás után pár héttel már rengeteg fotót küldtek az olvasók, és ez a lendület azóta is tart. Az utóbbi években a lehetőségeinket meghaladó mennyiségű képet kapunk. Sokan esnek be az utcáról vagy keresnek meg minket azzal a kéréssel, hogy dolgozzuk fel a régi családi fotógyűjteményüket. A Fortepan ugyanis egy szerkesztett archívum, vagyis a képek nem automatikusan kerülnek föl a honlapra. A fotók leírása, „megfejtése” 8-10 önkéntes szerkesztőnek köszönhető, akik napi több órát töltenek az anyag feldolgozásával.
Mi a Fortepan ars poeticája? Bárki szabadon felhasználhatja a képeket?
A Fortepan eredetileg az 1922-ben indult váci Kodak gyár egyik legnépszerűbb és egyúttal a legolcsóbb amatőr negatívja volt. A mi névválasztásunk egyfajta tisztelgés az elpusztult gyár előtt. Az adományozó nevének feltüntetésével a képeket bárki bárhol felhasználhatja, akár üzleti célra is. Ha valaki ma Magyarországon múlt századi fotókat keres, jó eséllyel nálunk kezdi a kutatást. Fizikailag mindig csak az aktuálisan feldolgozandó hagyatékok vannak nálunk.
Fontosnak tartjuk, hogy a digitalizált képek visszakerüljenek a családokhoz, de megesik, hogy az adományozók nem tartanak igényt a régi képekre. Ilyenkor digitalizálás után Budapest Főváros Levéltárában helyezzük el a fotókat. Mi csak 1990 előtti képekkel foglalkozunk, olyan időszakok emlékeivel, amelyekre az emberek többsége nosztalgiával gondol. Nagyon ritkán fordul elő, hogy negatív visszajelzést kapunk egy olvasótól. Inkább örülni szoktak azok, akik a Fortepan archívumában böngészve rátalálnak magukra vagy egy-egy régi ismerősükre.
Mik a legközelebbi terveitek?
Az elmúlt évben sokat dolgoztunk a ForteGo nevű applikációnkon, amelyre nagyon büszkék vagyunk. Ez a fejlesztés egyfajta fénykép-térkép: lehetővé teszi, hogy a felhasználó ellátogathasson a saját pozíciójához legközelebb készült archív kép helyszínére, és újra lefotózhassa az utcát vagy házat.
A kezdeményezésben sok lehetőség rejlik, szeretnénk, ha a ForteGo nemzetközileg ismert alkalmazássá válna. A legsürgetőbb feladat pedig a ma már kissé elavultnak tűnő honlap megújítása. Gőzerővel dolgozunk, és a munka mielőbbi befejezéséhez olvasóink anyagi támogatására is számítunk.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!