A fiatal festőművész szinte berobbant izgalmas munkáival a hazai dizájnéletbe. Barabás Zsófi belső világát, gondolatait sajátos organikus formákkal fejezi ki, de készített már gyerekeknek szóló fejlesztő kiadványokat is.
Édesapád festőművész, és testvéreid is a művészetekben találták meg a hivatásukat. Nem féltél erre a pályára lépni?
A testvéreimmel már kisgyerekként sok időt töltöttünk édesapánk műtermében, ez kétségtelenül nagy hatással volt későbbi életemre is. Eredetileg tervezőgrafikusnak készültem, az egyetemi évek alatt tört rám az érzés, hogy festenem kell. A képeimen persze megmutatkozik a grafikusi vénám, de a gyerekkönyvek készítésénél is jól jött, hogy ezt tanultam korábban.
Honnan meríted az inspirációt?
Mindenekelőtt a külföldi utazásaimból és a körülöttem lévő személyes kapcsolatokból. Tavaly jártam először a francia tengerparton, ottani élményeimet az utazást követően készült absztrakt sorozatban festettem meg: a vízen ragyogó türkizek, a sárgák, a zöldek és a jellegzetes fények egyaránt megjelennek a képeken; a befoglaló, organikus öböllel vagy a méhre emlékeztető absztrakt formákkal pedig azt próbálom kifejezni, hogy milyen az, amikor két ember együtt van, megérintik egymást. Tehát kitüntetett pillanatokat ábrázolok, és leginkább arra keresem a választ, hogyan lehet olajfestékkel megörökíteni bizonyos érzeteket.
Az elmúlt időszakban több alkalommal dolgoztál együtt a hazai divat- és dizájnvilág népszerű képviselőivel, a Bomo Art csapatával és Tomcsányi Dórival…
Szeretek új embereket megismerni, ilyenkor teljesen belevetem magam a közös projektbe. Az együttműködésekből mindig valami friss, lendületes és mai dolog születik, ami nagyon motivál az alkotás során. Izgalmas látni, hogy a munkáim más felületeken jelennek meg, mindig mosolyt csal az arcomra, ha szembejönnek az utcán… Ez azért más, mint egy kiállítás.
Elkülöníthetők bizonyos korszakok a munkásságodon belül?
Alapvetően organikus elemekkel dolgozom, de 2013-tól geometrikus motívumok is megjelentek a képeimben. Az első ilyen munkáimon még egy-egy konkrét épület is felfedezhető. Azóta már megint visszatértem az eredeti vonalhoz, így a geometrikus kapcsolódás inkább csak vázat, hátteret ad a képeknek. Ez az én organikus-geometrikus absztrakt világom.
A disszertációd a foglalkoztatókönyvekről szólt. Hogy kapcsolható ez össze a festményekkel?
Ez egy új irány az életemben, 2012-ben találtunk rá Moizer Zsuzsával. Elkezdtem gyerekekkel foglalkozni, de nem találtam használható pedagógiai anyagokat. A kreatív foglalkoztatót mint műfajt természetesen nem mi találtuk ki, de úgy gondoltuk, tudunk ezen a területen valami újat, eredetit, izgalmasat csinálni.
Az első Mindenki tud rajzolni kiadványon nyolc hónapig dolgoztunk, közben konzultáltunk fejlesztőpedagógusokkal, és megmutattuk a készülő könyvet Vekerdy Tamásnak is. Ezek a találkozások, beszélgetések rengeteg ötletet adtak, és végig hittünk abban, hogy olyasmit tudunk létrehozni, aminek köszönhetően sok gyereknek, felnőttnek az élete gazdagodhat – ami nagyon jó érzés…
Mi a küldetésed, amit a munkáiddal képviselsz?
Amit én festek, az egy nagyon személyes történet, nem lehet kapcsolni a napi politikához vagy az aktuális társadalmi kérdésekhez, egy belső világ kivetülése. A Mindenki tud rajzolni könyvekkel más a helyzet, az a vállalkozás egyfajta társadalmi szerepvállalásnak is tekinthető. Amikor belevágtunk a munkába, azt láttuk, hogy nagyon sok kisgyerek önbizalomhiánnyal küzd.
Nekünk az a célunk, hogy a rajzoláson keresztül sikerélményük legyen, és a „meg tudom csinálni” érzéstől oldottabbá, fesztelenebbé váljanak. Izgalmas utazás volt számunkra is, hogy milyen visszajelzéseket kapunk a gyerektől a feladatlapokkal kapcsolatban.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!