Mindig kereste az alkalmat, hogy agyaggal dolgozhasson: Kontor Enikő keramikus iparművész kitérőkkel teli út után ma a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban dolgozik, tárgyait egyszerre jellemzi a karakteres rusztikusság és az időtlen letisztultság.
Hogyan találtál rá a hivatásodra?
Nem én választottam. Minden a pálcikaemberekkel kezdődött. Édesanyám ugyanis kiszúrta, hogy feltűnően elevenek a figurák, amiket rajzolok. Már az általános iskolai éveim alatt, délutánonként rajzolni és festeni jártam a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskolába. Közben Agócsy Pálné Orosz Lilla kerámiaműhelyében is tevékenykedtem, akkor még nem egészen önigényből, inkább a felém támasztott elvárások miatt. Grafikusművésznek szántam magam, de a „Kisképző” nem látta olyan meggyőzőnek a kvalitásaimat, ezért kerámia szakra vettek fel. Lőrincz Győző keramikusművész, szakmai tanárom frappáns megfogalmazása szerint én voltam a fekete ló… Nem is hozott nagy eredményt az a négy év.
Aztán jött a Dekoratőr és Kirakatrendező Iskola, szép volt a végszó, és megerősödtem abban a hitben, hogy nekem alkotói pálya való. Közben egyre inkább kerestem az alkalmakat, hogy az agyag megnyugtató társaságát élvezzem. Szerettem a csendes műhelymunkát, az elvonulást, a formák kutatását és a taktilitást, ami ennek a szakmának igazán sajátja. Később – volt osztálytársam, Monori Anita porcelán designer tanácsára – felvételiztem a Moholy Nagy Művészeti Egyetem szilikát szakára. Szabad volt, inspiráló és nagyon sok munkával teli az ott eltöltött öt év. Ott váltam lélekben is keramikussá.
A rusztikus minimalizmus jellemzi a kreációidat. Hogyan alakult ki a sajátos technikád?
Már más is mondta, hogy minimalistának látja a tárgyaim. Én magam nem látom ezt, ha rájuk nézek, bár valóban van bennük egyfajta formai egyszerűség, mondhatni tömörség. Antal András keramikus barátom válasza az én formai megközelítésemre: „ez nem minimalizmus, hanem maximalizmus” – nagyon tetszik ez az értelmezés.
Kedvelem az alapformákat, mindig izgat, hogyan lesznek ezek az univerzális jelek egyéniségek. Szeretem, amikor egy tárgy kiköveteli magának a teret, ha képes méretétől függetlenül is kiváltani a monumentalitás érzetét. A természetesség szintén foglalkoztat, a tárgy megjelenésével kapcsolatban is, és az alkotói folyamatokra kivetítve is. És ez a két dolog hoz magával egy harmadikat, amire nem törekszem, de mégis sokszor létrejön: az időtlenség.
Nagyon fontos kérdés számomra a taktilitás, egyszerűen szeretek sok időt eltölteni a tárgyaimmal. Azt hiszem, hogy talán ebből a furcsa igényemből alakult ki a ma rám jellemző rusztikus világ, és azok a technológiai megoldások, amiket alkalmazok.
Hihetetlen szenvedéllyel dolgozol. Honnan merítesz inspirációt?
A helyzetem most rendkívül egyedi. Már lassan másfél éve a Nemzetközi Kerámia Stúdióban dolgozhatok. Túlzás nélkül mondhatom, hogy minden feltétel adott. Rengeteg művész fordul meg itt, a világ minden tájáról, elképesztő tudással és szakmai múlttal. Az emberi oldal mellett persze nagyon fontos a technológiai szabadságom is: itt minden van, ami egy „átlagos” kerámia műhelyből hiányzik. Mindig is szerencsém volt a szakmai utam szempontjából. Minden nyíl egy pontba vezet, nem hagynak eltévedni.
Kik azok a hazai tervezők, akiket ajánlanál felfedezni?
Nagyon sok alkotó keramikus embert fel tudok sorolni, akiket érdemes megnézni. A legtöbbjüket nem is kell felfedezni, mert már felfedezettek. Elsősorban olyan embereket említek a teljesség igénye nélkül, akikkel személyesebb a viszonyom, és sokat hozzátettek a személyiségemhez vagy a szakmai utamhoz: Antal András, Boldog Anita, Csávás Ruzicska Tünde, Karsai Zsófia, Mihály Gyula, Monori Anita, Strohner Márton, Sütő Erika, Szabó Ádám Csaba.
Melyik darabodra vagy a legbüszkébb?
A folyamatokat összességében értékelem, nem szívesen emelek ki semmit. Az évek sora az izgalmas, amióta kerámiával foglalkozom. Nyilván az újabb darabjaim kiforrottabbak, erősebben hordozzák a mondanivalómat, jobban mutatják a felkészültségemet. Ilyen értelemben meggyőzőbbek, de a korábbi munkáim nélkül mindezt nem érhettem volna el. A folyamataimat szeretem és a kitartásomat, állhatatosságomat a dologban. Szerencsés vagyok és akaratos, inspirálóan hat rám a „hova tovább” nyomasztó gondolata és a jövő minden kiszámíthatatlan történése.
Hol elérhetőek a termékeid?
Virtuálisan a Facebook és az Instagram oldalamon. Azoknak, aki élőben is tapintanák őket, esetleg szeretnének is birtokolni belőlük, ajánlom a következő budapesti design boltokat: Alapdarab, Csendes, MONO, Prezent, Rododendron, Pauza. Újabban sokan megkeresnek, és egyeztetés után akár a saját műhelyemben is tudunk találkozni.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap.