„A legjobb és legzseniálisabb tanítványom” – írta Moholy-Nagy László Marianne Brandtról, az árverésen valaha legdrágábban elkelt Bauhaus-tárgy alkotójáról.
A Bauhaus talán legismertebb női alkotója 1893-ban született a kelet-németországi Chemnitzben. Marianne Liebe művészi ambícióit jómódú ügyvéd édesapja is támogatta, így a tehetséges fiatal lány Weimarba költözhetett, hogy ott festészetet és szobrászatot tanuljon. Hamarosan feleségül ment egyik festőkollégájához, a norvég Erik Brandthoz.
Marianne Brandt élete különleges fordulatot vett
Festett, utazott a férjével, ám 1923-ban gyökeres fordulatot vett az élete: a legendás weimari Bauhaus-kiállítás olyan mély hatással volt rá, hogy felhagyott a festészettel, és jelentkezett az új szellemiségű művészeti iskolába, számos korábbi művét pedig elégette.
Bár a Bauhaus a nemek egyenlőségét hirdette, a nőkkel szemben jóval szigorúbb feltételeket támasztottak, és legtöbbjüket a nőiesnek ítélt szövőműhelybe irányították. Marianne Brandt azonban kivételes módon Moholy-Nagy László támogatásával a mentora által vezetett fémműhelybe került, ahol egy férfiak dominálta közegben kellett helytállnia.
„Az egyszerű formák megszállottjai voltunk” – írta egy helyen. A funkciót és a sokszorosíthatóságot helyezték előtérbe az egyediséggel és az öncélúnak tartott díszítéssel szemben. Egyik legelső alkotása egy félgömb alakú hamutartó volt, amely annyira kortalan, hogy az Alessi ma is gyártja több más általa tervezett Bauhaus-tárggyal együtt.
Legismertebb művét is hallgatóként alkotta meg: az ikonikus teáskanna nem csak a kortársakat nyűgözte le – egy eredeti példány 2007-ben nagy szenzációt keltve 361 ezer dollárért kelt el.
Marianne Brandt lámpákat tervezett
Moholy-Nagy hatására a modern alkotó nő szerepére reflektáló kollázsokat és fotókat is készített. A Bauhaus 1925-ös költözése után Marianne Brandt főleg lámpákat tervezett, ilyen sorozatgyártással készült világítótestek borították fénybe az iskola új dessaui épületeit is. A hallgatóktól elvárták, hogy az ipar által hasznosítható tervekben, modellekben gondolkodjanak – ebben a dizájner kiemelkedően sikeres volt, több tucat lámpája és használati tárgya került gyártásba. A Kamden cég számára tervezett éjjeli és íróasztali lámpa különösen népszerű volt. 1928-ban ő lett a fémműhely vezetője.
Az iskola átstrukturálása miatt egy évvel később távozott, majd évekig a Ruppel vasárugyár tervezőosztályának vezetőjeként dolgozott. Modernizálta a termékpalettát, és sok egyszerű formavilágú, színes használati tárgyat alkotott.
Marianne Brandt valódi tehetségét halála után ismerték el
Válása és apja halála egy sötétebb korszak kezdetét jelentette. A nácizmus hatalomra jutása után, 1933 és 1945 között gyakorlatilag belső emigrációban élt a chemnitzi szülői házban, és újra a rajzolás felé fordult.
A háborút követően részt vett a keletnémet iparművészeti oktatás megszervezésében. Mint sok más női tervező esetében, megkésve ismerték fel nagyságát: majd harminc évnek kellett eltelnie 1983-as halála után, hogy jelentőségének megfelelően, a Bauhaus történetének integráns részeként kezeljék életművét.
Bauhaus
100 éve és még tovább: a Bauhaus
Ma „a merészség iskolájaként” emlegetik, a maga idejében azonban a szemtelen gyerekeket dorgálták vele a szülők: „Ha nem viselkedsz, beadlak a Bauhausba!” A 20. század egyik legnagyobb hatású építészeti és művészeti iskolája 1919 óta meghatározza, amit a modern dizájnról gondolunk.
A Lakáskultúrát a Facebookon is elérheted. Lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért, a magazinnal kapcsolatos friss infókért. Új lakásokkal, tippekkel, cikkekkel várunk minden nap!
