Budapest VIII. kerületében van egy műemlékekkel övezett, modern irodaházak szomszédságában megbúvó hely, amely új színt vitt a városrész életébe.
A magas kapun és falakon túl tágas tér és ódon épületek fogadják a látogatókat. Elsőként a játszótér, vagyis a grund tűnik elő. Igazi gyerekparadicsomról van szó, ahol drótkötélpályán száguldani, homokba ugrani, de akár falat mászni is lehet. Az emeleten üzemel a hostel, az alsó szint pedig, ahol a vendéglátó-ipari egység kapott helyet, esténként hatalmas bulik helyszínévé változik.
– Én két házzal arrébb nőttem fel – meséli Mann Dániel. – Korábban tanárként és tévébemondóként dolgoztam, s mint aktív környékbelit, engem is megkerestek, hogy nincs-e valami ötletem a műemlék épületek hasznosítására. A barátaimmal létrehoztunk egy alapítványt, és közösen megálmodtuk a Grundot. Az volt a lényeg, hogy a régi épületek megmaradjanak, és folyamatosan új emberek érkezhessenek ide, például szállást kereső fiatalok, szórakozni vágyó, szomjas vagy éhes emberek, játszani szerető gyerekek. Olyan, közösségi igényeket kielégítő szolgáltatásokat terveztünk, melyek a negyed lakhatóságát, a VIII. kerület szerethetőségét erősíthetik.
– Meg kellett küzdenünk azzal a funkcionális ellentéttel, hogy jól meg férjen egymás mellett a vendéglátóhely és a játszótér. Igyekszünk őket időben jól elhatárolni, tehát amikor a bár estefelé kinyit, a játszótér bezár – folytatja André Tamás, a másik ötletgazda, aki a főépület történetébe is beavat.
– A kávéház épülete, amely a térség egyetlen, klasszicista homlokzatú földszintes lakóháza, 1840-ben épült, a hostelnek otthont adó házat pedig maga Táncsics Mihály építette. A történelmi emlékeket őrző falak körül sokat megélt növényeket is találunk, például egy 170 esztendős orgonabokrot is.
– A Táncsics-ház udvarát befedtük, hogy a vendéglátóhely télen is zavartalanul üzemelhessen. A belső udvaron egy nagy eperfa állt, el kellett döntenünk, hogy kivágjuk, vagy inkább megmentjük, és vele együtt élünk tovább… Végül megszületett a megoldás: tetőt építettek köré, így az eperfa nagyon jól érzi ma gát. A kertészük szerint kirobbanó formában van, bár biztos furcsa számára, hogy a lombkorona teteje, illetve az alsó része és a fatörzse időn ként más-más évszakot érzékel.
– Több ideológiai tényezővel dolgozunk – veszi át a szót Dani. – Amellett, hogy megőrizzük a VIII. kerület sajátos hangulatát, az is fontos, hogy ápoljuk Táncsics Mihály emlékét, aki saját erejéből építette fel ezt a házat. Érdekes legendák fűződnek az épülethez, például évekig bujkált itt a csendőrség elől, miközben a felesége gyereket is szült neki. A másik fontos összetevő pedig nem más, mint a Pál utcai fiúk című regény sugallta „életérzés” átadása, hiszen ez a mese ízig-vérig a VIII. kerületé. Jó lenne továbbörökíteni a történeteket, de úgy, hogy az emberek ne is értsék, hogy itt művelődésről, értékekről van szó, mert a tantárgyszerűség elől mindenki menekül.
– A Pál utcai fiúk olyan értékekről szól, mint a haza, a becsület, a barátság és a bizalom – folytatja. – A haza valami olyasmit jelent, ahol az ember nyugodtan hátradőlhet, tehát valami ahhoz hasonlót, mint a Grund. Mi a bizalom? Az, amit akkor érzel, ha felzavarnak a tetőre, és le mersz dőlni, mert tudod, hogy a többiek elkapnak. Nem csak a szerelem, minden érzelem olyan, hogy amíg nem tapasztalod meg, addig nem tudod, mit jelent. Szeretnénk megoldani, hogy itt mindez átélhető legyen. Ezt a szellemiséget tudjuk adni ezekkel a fákkal, az épületekkel és a barátságos árainkkal. Azt szeretnénk, hogy valami olyasmi jöjjön létre, amire nemcsak a kerület, hanem Budapest és az ország is büszke lehet!
További képekért kattints a galériára!
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!