Első alkalommal találkozhat a magyar nagyközönség Henri Matisse műveivel átfogó, reprezentatív kiállításon a Szépművészeti Múzeumban. Az október 16-ig látogatható tárlat több mint 150 művet vonultat fel és 8 kronologikus-tematikus szekcióban mutatja be a festő munkásságát a korai alkotásoktól egészen az ötvenes években készített művekig, az életmű olyan központi jelentőségű kérdéseit érintve, mint a vonal és a szín viszonya vagy az enteriőr és az alak összefüggései.
Minden műfajban otthonosan
Henri Matisse életműve műfaji sokszínűsége miatt is izgalmas. A mostani kiállításon például a festményeken túl egyedi és sokszorosított grafikai alkotások, és 17 szobor is helyet kapott. A tárlat külön szekcióban mutatja be a művész késői fő művéhez, a vence-i dominikánus kápolnához készített monumentális üvegablakterveit is.
A kiállítás kronologikus rendben vezet végig a művész életművének meghatározó szakaszain. A korai évek útkeresése után látványosan bontakozik ki a tiszta szín festészete, amelynek megtalálása a művész fauve periódusának legfőbb célja volt. Az első világháború idején alkotott redukált formanyelvű, az absztrakció határán egyensúlyozó műveket a „nizzai korszak” fénnyel teli enteriőrképei követik. Ezután, az 1930-as években ismét egy kísérletező periódust láthatunk. A festészeti életmű összegzéseként is leírható „vence-i enteriőrök” után a művész szinte kizárólag gouache papírkivágásokat készített, melyekben az œuvre egyik központi problémája, a szín és a vonal harmóniája új összefüggésben valósulhatott meg.
Matisse, az enteriőrök festője
A ragyogó szín-, fény- és formaharmóniákban testet öltő „könnyedség” mellett – melynek létrehozására a művész egész munkássága során törekedett – kirajzolódnak az életmű a tér és a sík, az enteriőr és az alak, valamint a szín és a vonal kapcsolatára vonatkozó alapkérdései.
A variációkként ismétlődő, szekvenciákba rendeződő motívumokon – többek között a külső és a belső tér határvonalát kijelölő ablakon, a műterem tárgyain, a portrékon, női alakokon – keresztül a művésznek a témák újragondolására, átdolgozására épülő alkotói módszere is láthatóvá válik.
Különösen jó példa erre a Vörös nadrágos odaliszk. A festményen a szoba igazi mozgószínpadként jelenik meg, melyet a művész faliszőnyegekkel és dekoratív anyagokkal díszített, s amely Dominique Fourcade költő kifejezésével élve, egyfajta „fénydobozként” működik.
A kiállítás végigkíséri, ahogy Matisse közel hatvan évet felölelő életművében folyamatosan megújuló színakkordokként és vonalritmusokként ölt formát.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon és az Instagramon is! Lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!
A tégla az egyik legősibb és egyben a leggyakrabban használt időtálló építőanyag. A legtöbben így is közelítik meg és gondolataikban mindig a házakhoz, a házkörüli munkákhoz vagy felújításokhoz kötik. Ennek ellenére számos nem mindennapi, sőt, meglepő helyen is találkozhatunk vele, így például a nemrég nyílt II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon kiállításon a Műcsarnokban. A különleges együttműködésről és a projekt kihívásairól Szabó Levente, az installációt tervező Hetedik Műterem ügyvezetője, Szilágyi B. András, kurátor és Nagy Zsolt István a Wienerberger marketingvezetője mesélt.Ez is érdekelhet
Installáció, ami négyszer magasabb az Eiffel-toronynál: nem hagyományos iparművészeti kiállítás a Műcsarnokban
