„Gyöngyvirágot szedünk a Zugliget ölén” – írta Gárdonyi Géza Tél és tavasz című versében. A népszerű kirándulóhelyen a későbbi túrázók hosszú ideig egy romos épületet láthattak.
A XII. kerületi városrész Mátyás király idejében vadaskertként, az 1800-as évek elejétől pedig főleg kirándulóhelyként funkcionált. 1848. szeptember 8-án Petőfi Sándor két verse születését is Zugligethez köti, ez jól mutatja, hogy a környék atmoszférája nagy hatást gyakorolt a szabadidejüket itt töltőkre.
Ezt láttad már?
A tudás otthona: Budapest egyik legszebb könyvtárában jártunk
Egy hely, ahol megérint a régi korok szelleme, és rabul ejt a modern világ könnyedsége: ezt rejti a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épülete.
A meredek hegyoldalon azonban elég nehéz volt felkapaszkodni, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy szükség lenne valamilyen tömegközlekedési eszközre. Nagy költőnk a tervek valóra válását már nem érte meg: a főváros második (Buda első) lóvasútja 1868 júniusának utolsó napján indult el a Lánchíd budai hídfőjétől Zugliget felé. A lovak által vontatott kocsikat csak a századforduló táján váltotta fel a felsővezetéken érkező árammal működő villamos.
Az eredeti állomás egy faszerkezetű váróterem volt, ám az 1885-ös Budapesti Országos Kiállítás közeledtével a városvezetés úgy döntött, hogy ennek helyén nagyobb tömeg kiszolgálását lehetővé tévő építményt kell emelni. Kauser József építész irányításával hamarosan megkezdődött a munka. A Zugligeti út 64. alatt épült meg az ötszáz ember befogadására alkalmas csarnok, oldalt pavilonokkal: egyikben posta és távírda kapott helyet, a másikban egy állomásfőnöki lakást és kocsivezetői laktanyát alakítottak ki.
Az épület sorsa magától értetődően egybeforrt a rohamosan fejlődő közlekedés történetével. Az évek során a gyönyörű végállomásból egyszerű megálló lett, a lakásokba pedig a közlekedési vállalat dolgozói költöztek. 1977-től aztán a villamos nem járt többé erre, így postaként, telefonközpontként és bérházként hasznosították. Sajnos az idő múlása egyre jobban meglátszott az épületen, a rendszerváltás után pedig teljesen lakhatatlanná vált.
Felújítását régóta tervezte az önkormányzat, és tavaly nyáron végre sikerült befejezni a Zoboki Gábor, Reppert Béla és Dobrányi Ákos építészek vezetésével folyó munkát. A korábbi csarnok – amelyet a lakások leválasztásakor felosztottak – most ismét hajdani szépségében pompázik, üvegfalakat és mennyezeti ablakokat kapott. A tető faszerkezetében kijavították a rossz állapotban lévő részeket, és gondosan ügyeltek rá, hogy az új fémelemek az eredeti épület stílusához igazodjanak. Az állomás hangulatában vidámabb lett: a megfakult faanyag visszakapta egykori mutatós okkersárga színét.
A hosszú múltra visszatekintő ház új lakói a jövőre koncentrálnak: az egykori állomás falai közé költözött kulturális és rendezvényközpont múzeumpedagógiai foglalkozásoknak, koncerteknek, előadásoknak egyaránt otthont ad majd.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!
