A németországi Erfurt leghíresebb építészeti látnivalója a Gera folyó fölött átívelő híd, amelyen Európában egyedülálló módon lakóházak vannak, a favázas épületek aljában kézművesboltokkal.
A türingiai Róma központi helyen, a Via Regia néven emlegetett kereskedelmi útvonal mentén feküdt, ám a várost csak a Gera folyón keresztül lehetett megközelíteni, ezért a lakosok hidat építettek az egyik mellékágon. A találékony kereskedők hamar felismerték az átkelőben rejlő lehetőségeket, és a városba érkezőket már itt meglepték vásárlásra csábító áruikkal.
Az első hidakat fából készítették, nem csoda, hogy a szerkezet többször leégett, a masszív kőváltozatra pedig sokáig kellett várni. Végül aztán megépült a 79 méteres Sárkányhíd egy mészkő- homokkő falazatba, hat széles, a folyón átívelő boltív fölé. Az egyház az utazóktól hídpénzt szedett, és a híd mindkét végén templom állt, vagyis az út egyenesen a bencésekhez vezetett, ahol újfent adakozásra ösztönözték a híveket.
A kőhíd a tehetősebbeket is beruházásra sarkallta, a környéken felhúzott kezdetleges építmények helyén kis idő múltával elegáns házak magasodtak, szép lassan lakóövezetté és kereskedőutcává változott a szerkezet. Így azonban jelentősen leszűkült az eredetileg meglehetősen széles híd, amely addig a szekereknek és állatoknak is kényelmes átjárást biztosított.
A 15. században hatalmas tűzvész égette porrá a fél várost és a hídon álló épületeket, az ezt követően emelt (jellemzően kő-) házak – pontosabban a 62 épületből 32 – viszont máig megmaradtak. Ezek a több száz éves kulturális emlékek a német építészet egyedülálló alkotásai. Mivel a korabeli szakemberek tartottak attól, hogy a háromszintes házak túlterhelik a híd tartószerkezetét, minden boltívet megerősítettek. Ezt követően vált közkeletűvé a Krämerbrücke (a kereskedők hídja) elnevezés – a városban járva ma is így keressük, ha szeretnénk megcsodálni.
A bencés templomot a 19. század elején lebontották, helyére lakóházak kerültek. A híd a második világháborúban szerencsére nem pusztult el, csak néhány házat ért bombatalálat. 1967 és 1973 között komoly felújításra került sor, ugyanis a városvezetés felismerte, hogy csupán a firenzei Ponte Vecchio vetekedhet az építészeti kuriózummal, amely egykori pompáját visszakapva igazi látványossággá válhat a turisták számára. Néhány kivételtől eltekintve a házak ma a város tulajdonában vannak.
Mindegyik favázas, homlokzatuk, színük különböző, és a díszítőmotívumok, rozetták is nagyon sokfélék, érdemes időt szánni a megfigyelésükre. Az épületeken különös hangsúlyt kapnak a hajlatok, párkányok, amelyeknek sajátos szimbolikája gyakran az eredeti tulajdonos foglalkozására utal.
A házak földszinti helyiségei a 21. században is kézműveseknek adnak otthont, a hagyományokat őrző mesterek helyi finomságokat, borokat, fűszereket, használati tárgyakat árulnak. A leghíresebb boltok egyike a Goldhelm, ahol megkóstolhatjuk a messze földön híres erfurti kézműves csokoládét, illetve itt található Martin Gobsch üzlete, ahol fából készült babákat vásárolhatunk. Beate Kister, a 25-ös házú számú ház bérlője a vidékhez szervesen kötődő grafikákat készít, az alkotó fő inspirációforrása Türingia, a természeti környezet, a város és a híd szépsége. A sétában elfáradtak a hangulatos étteremben vagy a kávézóban pihenhetnek meg.
Favázas házak
A német építészet remekei az ún. favázas házak, a jellegzetes Fachwerk épületek. A tartóelemeket nem vakolták be, így a vázszerkezet önmagában, illetve a fa faragása, esetleg festése révén esztétikai hangsúlyt kapott. A gyorsan fejlődő középkori városokban gyakran alkalmazott eljárás lehetővé tette, hogy kevésbé teherbíró talajon is stabil lakóépületeket húzzanak fel. A technológia jóvoltából egyre több magas, sokszintes épület készült, már lehetett felfelé terjeszkedni.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!