William Morris nemcsak festőként és iparművészként tevékenykedett, novellái és versei is hozzátartoznak ahhoz az álomszerű világhoz, amit maga körül teremtett.
A 19. század egyik ünnepelt tervezője 1834-ben született Walthamstow-ban, gazdag angol családba. Gyermekkorát Woodford Hallban, egy gyönyörű György korabeli kúriában töltötte. Korán lenyűgözte a romantikus táj, a katedrálisok és Walter Scott művészete. Az Oxfordi Egyetemen találkozott a festő Edward Burne-Jonesszal, akivel életre szóló barátságot kötött.
Ember a dizájn mögött
A nő, aki meghódította Párizst: Eileen Gray
Eileen Gray a 20. század egyik legfontosabb tervezője. Az angol–ír grófi családból származó különc dizájner az art deco emblematikus figurája, akinek egész Párizs a lábai előtt hevert.
Morris már ekkor alternatívát keresett a silány tömegtermékeket ontó, rohamosan iparosodó világgal szemben. Burne-Joneson keresztül kapcsolatba került a preraffaelita művészcsoport központi figurájával, Dante Gabriel Rossettival, közösen dolgoztak az Oxford Union falfestményein.
Ebben az időben ismerte meg Jane Burdent, későbbi feleségét, aki egy egyszerű lovász lánya volt. Családja megdöbbent választásán, a rokonok el sem mentek az esküvőre, de a barátok elfogadták Jane-t. Az asszony melankolikusan szép arca miatt a preraffaeliták idealizált nőfiguráinak modellje lett.
Morris barátja, Philip Webb építész tervezte Kent környéki otthonukat, a középkori hangulatú, vörös téglahomlokzatú Red House-t, ahová 1860-ban költöztek be. Letűnt korokat idéző hatalmas falfestményekkel, kézzel hímzett textilekkel díszítették a helyiségeket. A ház szépségén fellelkesülve barátaival megalapította a Morris, Marshall, Faulkner & Co.-t. A cég minden terméke kézzel készült, és az újonnan épült templomokat díszítő tárgyakról, színes üvegekről vált híressé.
Az évtized vége felé nagyobb megrendelések érkeztek: egy új étkező a South Kensington Múzeumnak (a későbbi Victoria & Albert Múzeum), majd egy másik a St James’s Palace-nek. Morris belevágott a tapétagyártásba, feltérképezte a régi nyomtatási és színezési eljárásokat – nem véletlenül fonódott össze neve az Arts and Crafts mozgalommal. A cég Oxford Street-i üzlete árulta a nyomott, szőtt anyagokat, tapétákat, bútorokat és szőnyegeket.
Mindezek fényében érdekes, hogy egyik késői írásában sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy élete „a gazdagok, illetve a luxus iránti obszcén vonzalmuk” szolgálatában telt. Az elhivatott alkotó lelki szemei előtt végig egy olyan világ képe lebegett, ahol a művészet felderíti a hétköznapokat és megörökíti az álmokat.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!
