A Szőke Gábor Miklós nevéhez kötődő Dante Birodalom monumentális állatszobrai a világ számos pontján láthatók. A festmények és installációk mellett a tervező néhány éve bútortervezéssel is foglalkozik: ez a Dante Home.
Főként képzőművészeti tevékenységedről vagy ismert. Hogyan született meg a gondolat, hogy a lakberendezés, bútortervezés irányába fordulj?
A szobrok is kapcsolódnak az enteriőrtervezéshez, hiszen az adott tér szerves részét képezik. Tíz éve kezdtem el a kutyám, Dante fiktív világát megfogalmazni és lerajzolni egy vázlatfüzetbe. Néhány évvel később azt vettem észre, hogy egykori terveim nagy része megvalósult.
Jellegzetes és egyéni a stílusod. Hogyan jellemeznéd a Dante Home bútorait?
Leegyszerűsítve úgy szoktam mondani, hogy ipari empire. Ma már a képzőművészet több ágával foglalkozom, a bútoraimat is inkább bútorszobornak hívom. Szeretek szembemenni a mai fogyasztói társadalom konvencióival, illetve ironikusan reflektálok azokra. Bútoraim nem a könnyen lecserélhető, olcsón előállítható darabok közé tartoznak, ennek ellenére mind kényelmesek, strapabíróak, és jól használhatóak a mindennapokban.
Melyik a kedvenc munkafázisod a tervezésben?
Amikor megszületik egy ötlet, tele új lehetőségekkel. De legalább ennyire fontos az a folyamat, amikor az ötletet végigviszem a megvalósulásig. Minden bútornak saját története van: a Dante szék a Dante Birodalom reprezentációja, az Origami bútorkollekció úgy született, hogy az Atlanta Falcons szobrom makettjének terveztem egy emelvényt, a kanapékollekcióimat pedig a szobraim egyszerre ipari és kézi megmunkálása ihlette.
Mi az, ami leginkább inspirál?
Szinte bármi: élmény, film, utazás, alapanyagok… A műhelyemben sokféle anyagot használunk, és nyitott szemmel járok, semmi nem vész el, csak átalakul. Most például lebontottuk a százéves csepeli csarnokunk tetejét, régi faanyagot, kátrányrétegeket bányásztunk ki belőle. A fa egy részét a konyhánk homlokzati elemeibe fogom beépíteni, a többit pedig valamelyik szobromba. Inspirálnak a megmunkálási lehetőségek, a textúrák keveredése, illetve az, hogy a bútorok műalkotások és használati tárgyak is lehetnek egyszerre.
Van kedvenc anyagod, amellyel különösen szívesen dolgozol?
A köztéri szobroknál nagyon szeretem a keményfát és a rozsdamentes acélt. A fát az emberközelisége, a megmunkálhatósága, a tapintása, a története és természetközelisége miatt kedvelem, de számomra az acél és a rozsdamentes alapanyagok is hasonlók – bár megmunkálásukhoz ipari körülmények szükségesek, emiatt a monumentálisabb szobrokhoz jobban illenek. A gyári körülmények ellenére egy ipari szerkezet is emberközeli, a csapatomban pl. minden egyes hegesztőnek a varratait felismeri a másik, olyanok, mintha aláírások lennének. Ezeknek a technológiáknak a kettőssége köszön vissza a bútoraimban, amit lágy textúrákkal, saját tervezésű párnákkal egészítek ki.
Számodra melyik a legemlékezetesebb munkád?
A Dante szék és dohányzóasztal voltak az első emblematikus darabjaim, amelyekkel annak idején bemutatkoztam, ezek koncepcióját már hatéves koromban lerajzoltam.
Mi jelenti számodra a legnagyobb szakmai kihívást?
A Dante Home egy izgalmas játék, önkifejezési lehetőség, amelyet a saját magánmitológiámból kiindulva építettem fel, és nem lehet elválasztani a szobraimtól.
Mik a jövőbeli terveid?
A fő csapás a szobrászat, de rengeteg elképzelésem és ötletem van még a bútortervezéssel kapcsolatban, szerteágazóbb lesz a kollekció. Nem lenne jó, ha az alkotótevékenység sorozatgyártássá alakulna, szeretném megőrizni a tárgyak exkluzivitását. A bútoraim, belsőépítészeti megoldásaim a szobraimmal együtt alkotnak szerves egységet: a Dante Birodalmat.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!