A tradicionális értelemben vett szobrászat a magyar vonalon kevéssé él a fénnyel kombinált eljárások alkalmazásával, ez alól Nagy Karolina talán az egyetlen kivétel.
A fiatal szobrász, Nagy Karolina önálló kiállításán nem hétköznapi enteriőrrel találkozhatunk: itt a fény nem a környezetből, hanem a tárgyakból sugárzik szét. A berendezésre vagy használatra kitalált objektek nem “igaziak” és rendeltetésszerű felhasználásuk is akadályozott; egyrészt rideg és törékeny anyagiságuk, másrészt az egyes elemeket rendszerbe foglaló elektromos áramkörök miatt. A paraffinból újramintázott és zsírkrétával színezett Asztal, Függöny, Labda, Ágy és a többi tárgy teste üreges, héjszerű külső burokként csupán megjelenésében utal az ‘eredetire’.
A tárgykultúra design-vonalában a modern technológia ihletésére az 1960-as évektől jelent meg a fénycső. A neont a kortárs képzőművészet is hamar kisajátította, gondoljunk itt a legelső, fényreklámokat imitáló alkotásokig. A tradicionális értelemben vett szobrászat a magyar vonalon kevéssé él a fénnyel kombinatív eljárások alkalmazásával, ez alól Nagy Karolina talán az egyetlen kivétel.
A fényforrásként használt neon csövek vagy LED izzók általában rejtve maradnak a ritmizáltan átlátszó és átlátszatlan felszíni rétegek takarásában. Az anyagában, állagában és színében megváltoztatott tárgyakat Nagy átlépteti a funkcionálitás mezsgyéjén, és új értelmezéseket hoz helyzetbe.
Az Építőművészek Szövetsége székházában a Camera Lucida 2012. március 9. és április 6. között látogatható, a kiállítást pedig egy camera obscura technikával foglalkozó fényképészeti workshop is kiegészíti.
