Az első modern értelemben vett formatervező: Peter Behrens

Az AEG számára 1911–12 között Berlinben emelt Turbinacsarnokkal, amely hazájában az első acél-üveg-beton konstrukció volt, írta be magát Peter Behrens a modern építészet történetébe.

Munkássága korszakos jelentőségét bizonyítja az is, hogy ugyanebben az időben kapott tervezőirodájában életre szóló útravalót, amolyan posztgraduális DLA-képzésként, az elmúlt század három építészóriása: Walter Gropius, Mies van der Rohe és Le Corbusier.

Behrens születésének jubileumán a kölni iparművészeti múzeum (MAKK) több mint kétszáz (jelentős hányadában kölcsönzött, nem kis részben most először látható) alkotásának felvonultatásával rendezett munkássága előtt tisztelgő reprezentatív kiállítást, amely a sokoldalú, német kifejezéssel élve „alleskönner”, vagyis gyakorlatilag mindenben jártas tervező kevéssé ismert iparművészeti tevékenységéről ad átfogó képet.

Mint annyi kiemelkedő pályatársa (William Morristól Henry van de Veldén át Vlagyimir Tatlinig) Behrens is festőként kezdte a pályáját. Tanulmányairól keveset tudunk, a kölni tárlat is szűkszavúan beéri annyival, hogy 1886-ban (valószínűleg attól kezdődően) Karlsruhéban és Düsseldorfban festészeti tanulmányokat folytatott.

A helyi művészeti akadémiákon amolyan vendéghallgató lehetett három éven át. „Született 1868. április 14-én Hamburgban. Egyébiránt autodidakta” – közli magáról egy autográf szövegben 1920-ban az akkor már nemzetközi ismertségű alkotó. Nincs okunk kételkedni e kekk – egyértelműen magabiztos és kellően pimasz – kijelentésben, noha rendkívül sokoldalú és ahhoz mérten is termékeny életművének minden darabja nagy felkészültségű, vérbeli profit mutat.

A cikk folytatását az Artmagazin oldalán olvashatod el ide kattinva!