Vico Magistretti korának egyik legnagyobb olasz dizájnere; székei, lámpái, asztalai és kanapéi szerte a világon az elegáns otthon jelképei.
Ludovico Magistretti 1920. október 6-án született Milánóban, az olasz dizájn fellegvárában. Már egészen kicsi korában kreatív, pezsgő környezet vette körül, ugyanis édesapja jó nevű építész volt. 1943 szeptemberében Svájcba menekült, hogy elkerülje a fenyegető németországi deportálást, és a lausanne-i olasz egyetemen hallgatott kurzusokat. Itt ismerkedett meg Ernesto Nathan Rogers építésszel, aki később a pályakezdő tehetség mestere lett.
1945-ben, a háború után tért vissza Milánóba, ahol építész diplomát szerzett, majd édesapja, Pier Giulio építészeti cégénél helyezkedett el. Dizájntárgyak és lámpák sorozatgyártásával csak az 1950-es években kezdett foglalkozni. Tehetségére hamar fény derült, már fiatal korában olyan híres cégektől kapott megbízásokat, mint a Cassina, a Kartell és a Schiffini.
Magistretti különleges munkamódszere egyedülállónak tekinthető. Egyrészt az első lépéstől az utolsóig jelen volt egy-egy tárgy megszületésénél, másrészt számos új technológiát dolgozott ki, amelyeket később több gyártó is átvett. Az átütő sikert az 1959-ben tervezett Carimate szék hozta meg számára: éveken át vezette a Cassina dizájnóriás eladási listáit.
A tervező sokszor idézte Mies van der Rohe közismert mondását, miszerint „a kevesebb mindig több”, és a gondolatot munkája alapelvévé tette. Jól tükrözi alkotói felfogását a világ minden táján ismert Eclisse lámpa: ha úgy akarjuk, az izgalmas darab egy nyitott gömb, de ha „bezárjuk”, önmagába rejti a fényforrást. Az általa tervezett tárgyak könnyen felismerhetők az élénk színekről, a sallangoktól mentes, tiszta formákról; az Atollo lámpa például egy egyszerű hengerből, egy kúpból és egy félgömbből áll – persze tökéletes arányokkal és ragyogó felületekkel kombinálva. Ikonikus darab az alumíniumvázas Silver szék is, amellyel Breuer Marcell csővázas bútorai előtt tiszteleg. A nagy elődökhöz fűződő viszonyáról így vallott: „Az embernek szüksége van az emlékekre, hogy ne vesszen el a múlt, különösen itt, Európában. Össze kell fűzni múltat és jövőt, hogy valami igazán modern lehessen.”
Vico Magistretti gondolkodó alkotó volt, Beethoven előtti klasszikus zenét hallgatott, golfozott, tisztelte Frank Lloyd Wrightot és Le Corbusier-t. Mindig ötletelt valamin, akár repülőn ült, akár az ágyában olvasott. Sokszor viccelődött, diákjainak például azt mondta, hogy lakása azért van tele saját bútoraival, mert ingyen kapta őket. Bár ma elsősorban formatervezőként emlegetjük, rengeteg építészeti alkotás fűződik a nevéhez. Híres volt arról, hogy sosem ment vissza elkészült épületeihez, „ahogy egy elkövető sem megy vissza a tett helyszínére – fogalmazott egy interjúban. – Hiszen mindig csak a hibáimat látnám.”
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!
