„Ady Endre akkora sztár volt a maga korában, mint most Mick Jagger” – az egyetemi tanárom, akitől e szavak származnak, így akarta érzékeltetni, hogy Ady Endre sokkal több volt, mint az iskolai szöveggyűjteményből megismert versei: egy jelenség, egy ikon. Ezt járja körül és árnyalja a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakjáról kialakított képünket a Talán semmi, talán Minden című kiadvány (amelyben egyébként a fent említett tanárom is közreműködött), amely által többek között Ady első és egyetlen, Csinszka által gondosan kialakított otthonába is részletes betekintést nyerhetünk.
1917-et írunk: Ady Endre és Boncza Berta, azaz Csinszka beköltöznek az ifjú feleség édesapjától örökölt, budapesti lakásába. A költő, aki addig hotelszobákban, szanatóriumokban vagy épp testvérénél szállásolta el magát fővárosi tartózkodása idején, 40 évesen talált otthonra a Veres Pálné utcai lakásban és lakott itt az 1919-ben bekövetkezett haláláig.
Szállodai szobák után saját otthon
Ady sosem szerette igazán Budapestet: levelezéseiben sokszor illette negatív jelzőkkel a magyar fővárost. Csinszka azonban vágyott Pestre és a saját otthonra. A házaspár a fiatalasszony családjának csucsai birtokáról költözött Budapestre, ahol eleinte hotelszobákban szálltak meg, ezt azonban Csinszka – érthető módon – költségesnek, feleslegesnek és kényelmetlennek találta. A Veres Pálné utcai lakás Boncza Miklós tulajdonában állt, halála után pedig lányára, Boncza Bertára maradt.
„Nem nagy, de a miénk”
Az ötemeletes, zárt belső udvaros ház 1912-ben épült, a tervek alapján kimondottan a jómódú arisztokráciának: melegvíz-szolgáltatás működött benne, a lépcsőházat fűtötték, emellett pedig lift, a cselédek számára pedig melléklift és hátsó lépcső is helyet kapott benne. Akkori szemmel nézve kimondottan modernnek, mi több, luxusingatlannak számított, hiszen elektromos áram és fürdőszoba is tartozott a benne lévő lakásokhoz.
Az első emeleten található, háromszobás lakás érdekes módon a kor mércéjéhez viszonyítva nem számított kiemelkedően nagynak a maga 113 m²-es alapterületével. „Nem lesz nagy lakás, de kényelmes, meleg és a miénk” – nyilatkozik róla Csinszka is a levelezésében.
Csinszka, a lakberendező
A költő felesége lelkesen vetette bele magát a lakás berendezésébe, minderről pedig szintén részletesen beszámolt levelezésében: a Petőfi Irodalmi Múzeum Talán semmi, talán Minden című kiadványában többek között fény derül Csinszka lakberendezői és tervezői hajlamaira is. Mint külföldön tanult, sokat utazó, a művészetet kedvelő ifjú hölgy, Csinszka haladó módon gondolkodott az otthona berendezéséről, ám sokat merített a svájci leányintézeti évei alatt olvasottakból, színházi élményeiből, a kort meghatározó lakberendezési irányzatokból, valamint a divatlapokból. Ady pedig gond nélkül adta át feleségének az irányítást.
Az előszobabútor Csinszka a saját elképzelései alapján készíttette el, a falakat – az akkori virágmintás tapétákkal bevont falak divatjával szembemenve – fehérre meszeltette az ablakokkal, ajtókkal együtt, ezzel is világosabbá, tágasabbá téve a tereket. Előttük még szebben érvényesülhettek a színpadias, sötétebb színekkel operáló biedermeier stílusú bútorok és a kiegészítők. A berendezési tárgyak egy része örökségből került a házaspár otthonába, másik része pedig inkább Csinszka által féltve őrzött darabok voltak, mint az asszony porcelángyűjteménye vagy a nagymamától kapott étkezőgarnitúra. A költő felesége előszeretettel vásárolt régiségboltokban antik bútorokat. A folyton úton lévő, előtte bőröndből élő Adynak sem hatalmas könyvtára, sem más gyűjteménye nem volt. A költő festő barátaitól kapott képek egy része például öccse, Ady Lajos lakásába kerültek, amelyekért Csinszka sokáig elszántan küzdött, hogy a saját otthonukba jussanak.
Apropó, képek: a barátok között nagy meghökkenést váltott ki, hogy Csinszka maga gondoskodott arról, hogy a családi képfalra Ady egykori nagy szerelme és múzsája, Léda képe is kikerüljön.
Nappal iroda, este irodalmi szalon
Az ifjú feleség a berendezés stílusán túl a praktikumra is gondosan ügyelt: hogy férjét ne zavarhassa a padló recsegése, legyalultatta és puha, filcszerű anyaggal vonatta be, a szobákat elválasztó, sokszor nyikorgó ajtókat pedig levetette, helyükre függönyt tetetett, amelyeket elhúzva így könnyen egybenyithatták a helyiségeket a társasági élethez.
„Bandinak csak készen szabad látni” – fogalmazott egy levelében Csinszka, ám eredeti tervei meghiúsultak: memoárjából kiderül, hogy még nem volt egészen berendezett, amikor a házaspár beköltözött az V. kerületi polgári lakásba, ahol a költőnek mindössze 14 hónap adatott meg, hogy élvezhesse egy igazi otthon kényelmét.
A lakás alaprajzát megtaláljuk, valamint Ady és Csinszka mindennapjairól, szokásairól és az együtt öltött idejük utolsó hónapjairól is többet olvashatunk a Zeke Zsuzsanna szerkesztésében megjelent Talán semmi, talán Minden – Ady Endre és Boncza Berta pesti otthona című kötetben, amely megvásárolható a PIM Múzeumi Boltban, az Írók Boltjában és a Líra könyváruházakban. A Veres Pálné utcai lakás helyén működő Ady Emlékmúzeumban bárki személyesen is megtekintheti Ady Endre és Csinszka egykori otthonát.
Láttad már?
Nézz körül velünk Sisi saját, titkos bécsi villájában!
Belestünk a sokak által nem ismert magánrezidenciára, amelynek egy feladata volt: a császárné Bécsben tartása. Ennek érdekében pedig még a vakondtúrásokat is gondosan felszámolták a parkjában. Hogy miért is? Az alább kiderül!
