Az acb Galéria az egyik legsikeresebb kortárs képzőművészeti galéria Magyarországon, tulajdonosa, Pados Gábor pedig a hazai művészeti élet meghatározó alakja.
Hogyan lett galériás egy írószerekkel foglalkozó üzletember?
A 80-as években kezdtem el műtárgyakat gyűjteni, kezdetben a saját korosztályomhoz tartozó alkotók munkáit, akik a baráti körömhöz tartoztak. Később ez a kör szélesedett, majd a 60–70-es évek neoavangárd művészei felé fordult az érdeklődésem. Az Irokéz papír- és írószer-nagykereskedelemmel foglalkozó vállalat tulajdonosaként hoztam létre az Irokéz Gyűjteményt, amelyet 2001-ben már a magyar kortárs művészet egyik legfontosabb gyűjteményeként tartottak számon.
Ez tekinthető az acb Galéria kezdetének?
Igen, 1999-ben ismerkedtem meg Szoboszlai János művészettörténésszel, aki akkor még egyáltalán nem jellemző módon menedzserszemlélettel bírt. Ő dolgozta fel az Irokéz Gyűjteményt a 2001-es kiállításon a Műcsarnokban, majd 2003-ban megnyitottuk a galériát. 2009-ben János a tanítást választva kiszállt – jelenleg a Képzőművészeti Egyetem kurátor szakának tanszékvezetője –, azóta egyedüli tulajdonosként vezetem az acb-t.
Mi a galéria sikerének a titka?
Rengeteg munka, kitartás, bátorság és kockázatvállalás. Utóbbi két jellemző annak is köszönhető, hogy az üzleti szférából érkeztem. Úttörő szerepet vállalunk sok területen, jóval nagyobbakat lépünk, mint a többiek. Ez nem pénzkérdés, inkább attitűd.
Ma már 10 munkatárssal, 3 kiállítóhellyel rendelkezünk, létrehoztuk a ResearchLab kutatóműhelyt, ahol időszakokat, életműveket vizsgálunk, és eddig 15 könyvet adtunk ki. Komoly elmaradások vannak a művészettörténeti feldolgozásban, ezért sokszor mi magunk végezzük el azt, ami egyébként múzeumi feladat lenne.
Fontos nyitni a nemzetközi piac felé?
Az ország méretéhez és a volt szocialista országokhoz képest nem annyira kicsi a magyar piac, de nem tud eltartani a gyűjtői kör egy ilyen galériát. Az árbevételünk nagyobb része külföldi vevőktől származik. Ettől függetlenül kiemelt jelentőségű számunkra ez a szegmens, és az is, hogy itthon maradjanak bizonyos alkotások.
Professzionális galériaként mi is követjük az eladott művek sorsát, sőt akár vissza is vásároljuk – egyfajta garanciát vállalva ezzel a művészért és az alkotásért. Régóta jelen vagyunk a nemzetközi piacon, egyrészt számos magyar művészt bemutatunk a nagyobb vásárokon, másrészt kötődünk hozzá a külföldi alkotóink által is, akiknek a körét folyamatosan bővítjük.
Ma már világszerte ismernek minket, folyamatosan érkeznek külföldi megkeresések. Idén részt vettünk első magyar galériaként az Art Basel Miami rendezvényén, amely a világ egyik legfontosabb kortárs művészeti vására.
Milyen a kapcsolatuk a művészekkel?
Több mint negyven művésszel foglalkozunk. A magyarok között olyan nevek szerepelnek, mint Bak Imre, Tót Endre, Hencze Tamás, Pauer Gyula, Vető János. Miamiban Ladik Katalin alkotásait mutattuk be, óriási sikerrel. Katalin 2016-ban elnyerte a Yoko Ono által alapított nemzetközi békedíjat, 2017-ben pedig a legjelentősebb kiállításon, a Documentán szerepelt.
Fontos, hogy a magyar művészeket kizárólagosan képviseljük, de olykor külföldi galériákkal is együttműködünk, bemutatunk műveket a nemzetközi vásárokon, ahol a kortárs művészeti kereskedelem 70%-a zajlik. Ha egy tehetség nem tud bemutatkozni, láthatatlan a nagyközönség számára, csak az ér el sikereket, akit professzionális galéria képvisel.
Merre vezet a galéria útja, hogy képzeli a jövőt?
Európai, sőt világviszonylatban meghatározó galériává szeretnénk válni. Időről időre felmerül, hogy külföldön is nyissunk galériát. Berlin közel áll a szívemhez – éltem is ott –, és a város fontos művészeti központ.
Itthon a célunk, hogy szélesebb körben ismertté tegyük a kortárs képzőművészet. Jó lenne elérni, hogy a nívós lakásokban kortárs művek kerüljenek a falra – de akár egy műtárgy köré is felépíthető az enteriőr dizájnja. A művészeti alkotás értékálló, értéknövelő elem, és megközelítőleg annyiba kerül, mint egy komolyabb dizájnbútor. Ennek felismeréséhez szemléletváltásra van szükség Magyarországon.