A XX. század első évtizedének, az I. világháborút megelőző időszak gazdasági és kulturális virágzását hívjuk „a Boldog Békeidők” korának, amely építészeti szempontból is igazán különleges.
Budapest kiemelkedő kulturális intézményeket jegyez ebből a korból, melyek a mai napig igazi gyöngyszemei a fővárosnak.
Az Iparművészeti Múzeum a magyar és nemzetközi, régi és kortárs iparművészet, illetve dizájn első számú gyűjtőintézménye és bemutatóhelye Magyarországon. A belső előcsarnok többszintes opeionja Kiss Tamás okleveles építészmérnök, városépítész nevéhez fűződik, amely ma is az egyik legmeghatározóbb része, ikonikus eleme az intézménynek.
A New York-palota a mai napig Budapest egyik legnívósabb szállodája. Egyúttal művelődéstörténeti jelentőségű épület, amelynek földszintjén található a New York Kávéház. A luxus enteriőrjéről elhíresült, historizáló berendezésű hely az 1900-as években itt alakult irodalmi és művészi asztaltársaságok, kávéházi szerkesztőségek révén vonult be a magyar kultúrhistóriába. Ekkor élte fénykorát.
A Magyar Állami Operáház épülete Budapest egyik legjelentősebb XIX. századi műemléke. Neoreneszánsz stílusban épült, Ybl Miklós tervei alapján. A gazdagon díszített belső terek kialakításában neves magyar művészek is közreműködtek, többek között Than Mór, Lotz Károly és Székely Bertalan. 1888–1891 között az intézmény igazgatója Gustav Mahler volt, az ő nevéhez fűződik a társulat első „aranykora”.
Másik nagy kedvencünk, a Gellért gyógyfürdő, Budapest egyik nevezetes gyógyfürdője, épülete a magyarországi szecesszió kiemelkedő alkotása. A kor igényeinek megfelelő, fényűzően berendezett társas-termál, valamint termál-kádfürdők álltak a nagyközönség rendelkezésére, míg az iszapkezeléseket közös helyiségben is, és külön fülkékben is igénybe vehették kiegészülve a szénsavas, a sós-, és a pezsgő fenyőfürdők lehetőségeivel.
A Kossuth téren található Néprajzi Múzeum 1973-ban költözött mai helyére, az egykori Magyar Királyi Kúria számára 1896-ban elkészült igazságügyi palotába. Az impozáns épület belső terei közül az ún. „sétálócsarnok” a leglátványosabb, melynek elnevezése a 19. század második felében az igazságszolgáltatási szervek, bírósági hivatalok olyan épületrészére vonatkozott, ahol a bírók, az ügyvédek, a hivatali személyek és az ügyfelek tárgyalásra vagy ítéletre várakoztak. Ma ez a központi csarnok aulája.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!
