Ma „a merészség iskolájaként” emlegetik, a maga idejében azonban a szemtelen gyerekeket dorgálták vele a szülők: „Ha nem viselkedsz, beadlak a Bauhausba!” A 20. század egyik legnagyobb hatású építészeti és művészeti iskolája 1919 óta meghatározza, amit a modern dizájnról gondolunk.
De mi is pontosan a Bauhaus? Az ingatlanosok körében ma egy felárat jelentő jelző az eladni kívánt lakások esetében. Ugyanakkor a kifejezést hallva megjelenhetnek lelki szemeink előtt a budapesti Napraforgó utca letisztult stílusú, modern kockaházai is. És persze eszünkbe juthat az iskola, amelyet Walter Gropius alapított Weimarban 1919 áprilisában – valójában innen eredeztethető mindaz, ami a Bauhaus kapcsán szóba kerülhet.
Gropius neve egybeforrt a Bauhausszal: a fiatal berlini építész célkitűzése egy progresszív, a korábbi művészeti és építészeti felfogásoktól merőben különböző szemléletű iskola megteremtése volt. Az előkészületek azonban már jóval korábban elkezdődtek, például gróf Harry Kessler 1903-tól folyamatosan sokkolta modern művészeti kiállításaival a békés weimari polgárokat, Henry van de Velde pedig 1902-ben alapította meg a kézművesség és a művészet eredményeit ötvöző iskoláját.
Az oktatási intézmény épületét maga a belga tervező álmodta meg – később a Bauhaus is itt talált otthonra. Van de Velde javasolta utódjának Gropiust, aki egyesítette a korábban élesen elkülönülő két művészeti iskolát, és bevezetett egy merőben új oktatási tanrendet, amely valamennyi művészeti ágat érintett, és kézműipari képzéseket is magában foglalt. Mindeközben olyan neves tanárokat – illetve ahogyan a Bauhaus nyelvén hívták őket: mestereket – hívott meg, mint a különc Johannes Itten, Lyonel Feininger amerikai festő, Gerhard Marcks szobrász, Oskar Schlemmer, Josef Albers és Moholy-Nagy László.
A weimari évek főleg a kísérletezésről szóltak. 1923-ban a weimari kiállításon mutatták be többek között az erre az alkalomra felépített Haus am Hornt – ez az első Bauhaus stílusban épült mintaház. Berendezése az akkor még bauhausos diák Breuer Marcell bútoraiból állt; ő kis idő múlva, az intézmény Dessauba történő áthelyezésekor az asztalosműhely vezetője lett. 1925-ben ugyanis politikai nyomásra a Bauhaus Dessauba tette át székhelyét, ezzel pedig ismét egy új korszak vette kezdetét. Új mesterek érkeztek, iparhangsúlyos tantervet dolgoznak ki, és elkészült az intézmény mára ikonikussá vált épülete, vele együtt a mesterek lakóházai és a dessau-törteni lakótelep, amelyet maga az alapító, Walter Gropius tervezett.
Az egyre élesedő belső ellentétek következtében Walter Gropius távozott az intézmény éléről. Helyét Hannes Meyer svájci építész vette át 1928-ban, ám politikai nézetei miatt csak rövid ideig maradhatott pozíciójában. Őt Mies van der Rohe követte, aki politikától mentes oktatási intézménnyé alakította a Bauhaust, azonban a reformok nem segítettek, a városi tanács a hitlerista polgárok nyomására 1932-ben kiutasította Dessauból az iskolát. Utolsó próbálkozásként – mint magánintézmény – Berlinben újra megnyitotta kapuit, ám csak rövid ideig működhetett: 1933 áprilisában rendőrök és rohamosztagosok szállták meg a Hitler által „a bolsevizmus bölcsőjének” nevezett iskolát, és ezzel véglegesen megszűnt.
Bár a Bauhaus mint szervezet mindössze 14 évet élt, összművészeti hatása a mai napig meghatározó.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!