Eljutottunk azokhoz a munkákhoz, amelyek minősége döntően meghatározza a lakásunk, házunk összképét és színvonalát. A burkolatok „ápolnak és eltakarnak”, és azokat már nem rejti el semmilyen más szerkezet, hacsak a bútorokat és képeket a hibák eltakarására nem helyezzük oda, ahova egyébként nem kéne…
A burkolatokat sokféleképpen osztályozzák. A legelterjedtebb felosztás a hőérzettel kapcsolatos tulajdonságaikon alapul. Hidegburkolatok
Ebbe a csoportba a jó hővezető, hideg tapintású anyagokból készült burkolatok tartoznak. Az alapanyag lehet természetes kőzet: például mészkő, márvány, gránit, vagy gyári termék, úgymint égetett agyag, kőőrlemény, műkő, beton. Az ezekből készült járófelületet nevezzük hidegpadlónak, ezért ilyen burkolatot szobákba legfeljebb padlófűtés mellett, szőnyeggel kiegészítve komfortos használnunk. Amikor választunk ezek közül, az alkalmazhatóság alábbi szempontjai szerint kell mérlegelnünk: A fagyállóság követelménye választóvíz a külső és a belső felhasználás lehetősége között. A fagyálló termékek mindenütt szolgálhatnak minket, míg a többiek csak fűtött térben. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a tömörebb (és ezért nehezebb) anyagok a fagyállóak. Ilyenek a természetes anyagok közül a keményebb kövek, a gyártmányok közül pedig többek között a zsugorított kerámiák, gránitőrleményű lapok és a fagyálló betonból készültek. Ezeknek az anyagoknak a vízfelvétele jóval alacsonyabb, mint a nem-fagyállóké. A padlóburkolatok másik meghatározó tulajdonsága a kopásállóság. Közlekedőkbe, konyhába, teraszra, étkezőbe ebből a szempontból legalább közepes értékű anyagokat használjunk. Fürdők, mellékhelységek használata nem igényel magas kopásállóságú burkolatot. A természetes kövek kopásállósága – emelkedő sorrendben – a következő: puha mészkő, kemény mészkő, márvány, gránit. A gyártott anyagok között általában a mázas kerámiák kopásállósági értéke a legalacsonyabb, míg a gránitőrleményű (granitogres) lapoké a legmagasabb. A választás harmadik szempontja a tényleges kiválasztáskor játszik szerepet. Meg kell vizsgálnunk a lapok méretpontosságát és felületi görbültségét – hiszen lefektetésük után egybefüggő, egyenletesen futó fugákkal készült, sík felületet kell alkossanak. A méretpontosságot egyszerűen, egymáshoz illesztéssel ellenőrizhetjük. „Kajszultságuk” megállapításához két lapot felületükkel fordítsunk egymásra. Ha az átellenes sarkokat felváltva összefogva kocog, billeg, válasszunk más típust. Valamennyi padlóburkoló elemet használhatjuk falra is, de amelyeket falburkolatként ajánlanak, nem tanácsos padlóra fektetni. Hidegburkolatok készítése A lapburkolatok ma általános lerakási módja a hálós fektetés nyitott fugával. Fugamentes burkolatot csak kőanyagú lapokból, kőfaragó szakember, megfelelő szerszámozottsággal képes készíteni. A burkolólapok vásárlásakor általában 6-10 százalék veszteséggel számolhatunk. Kisebb, vagy szabálytalan alakú helyiségeknél kell a magasabb értéket figyelembe vennünk. Diagonális (átlós) lerakás esetén a veszteség értéke akár a 15 százalékot is elérheti. A szép felület és a fokozott méretpontosság elérésére kiegyenlített felületre ragasztással készül a burkolat. Hagyományos ágyazó habarcsba ma már csak a nagyobb méretű, vagy szabálytalan kőburkoló elemeket rakják. Külső térben mindenképpen fagyálló ragasztót használjunk. Ott, ahol nagyobb épületmozgások várhatók (fa-, acélszerkezet, mozgási hézag, padlófűtés), vagy a vízzáróság fontos követelmény (zuhanyozó, szigetelés nélküli emeleti fürdőszoba) flexibilis fugázó anyagot alkalmazzunk. A fugázáshoz használjunk távolságtartó betéteket, az élek, sarkok kialakításánál pedig profilidomokat. Szép, attraktív és drága megoldás a különböző fémbetétes fugák alkalmazása. A burkoláshoz jó szakkönyvek állnak rendelkezésre. Érdemes ezek tanulmányozására időt fordítani – már, ha magunk szándékozunk belefogni a munkába. Akár így van, akár a burkoló munkáját kívánjuk ellenőrizni, néhány alapvető dologra figyelnünk kell. * Ragasztott burkolatnál a legfontosabb a tökéletesen sík és függőleges falfelület, és a teljesen vízszintes aljzat (természetesen csak ott, ahol nincs padlóösszefolyó). A padlóösszefolyók felé, vagy a teraszokon a faltól elvezető, 1 százalék körüli lejtést mindig ellenőrizzük! * A burkolat kiosztását „szárazon” tervezzük meg. Egy sort kötőanyag nélkül lerakva ellenőrizhetjük azt, hogy nem alakul-e ki néhány centis keskeny csík a széleken. Ennek elkerülésére inkább mindkét szélen vágjunk. * A burkolást a falakon kezdjük. Ne az aljzat síkját használjuk sorvezetőnek. Az indító sor pontos szintezése határozza meg az egész munka minőségét. * A ragasztót és a fugázót a csomagolásán lévő utasítás szerint készítsük elő, és csak annyit, amennyit el tudunk használni, mielőtt megköt. * Hagyományos – ágyazó habarcsba történő – lerakás előtt a burkolólapokat áztatni kell. A hézagmentes hidegpadlók a műkő-, beton- és aszfalt burkolatok. Az első kettő cement kötőanyaggal készül, a beton homokos kavics-, a műkő pedig kőzúzalék adalékkal. Az aszfalt kötőanyaga a bitumen. A műkő és az aszfalt burkolat készítése különös szakértelmet és segédeszközöket igényel, ezért ezek házilagos készítése szóba sem jöhet. A betonburkolat pincébe, vagy külső térbe való. Akkor megfelelő, ha a beton fagyálló, jól tömörített, legalább 15 centiméteres kavicságyra kerül, a víz lefolyik róla, és legalább 12-16 négyzetméterenként mozgási-tágulási hézagokkal lemezekre osztjuk. Melegburkolatok
A melegburkolatok közé a fa alapanyagú hajópadló, parketta, parafa illetve a szőnyegpadló tartozik. Puhafából (fenyő) készülhetnek a hajópadló, svédpadló és lambéria burkolatok. Ezek úgynevezett párnafára, rejtetten szegezhető, nútféderes (azaz csaphornyos) deszkákból készülnek. Egy szokványos hajópadló elem 22 mm vastag, 11 cm széles és több méter hosszú. A svédpadló szálai keskenyebbek és rövidebbek. A lambéria 12-18 mm vastag és leginkább falburkolatként használatos. Ezek felületi keménysége alacsony, függ a felületkezelésük (általában lakkozásuk) anyagától, viszont könnyen csiszolhatók, javíthatók. Ilyen burkolat hálószobákba, nyaralókba, vagy rusztikus, természetes hatást kedvelő építtetőknek ajánlható. (Régi kastélyokban, kúriákban széles tölgyfadeszkákból is készítettek padlót. Az úgynevezett kapucinuspadló pedig keményfa keretezésű hajópadló-betétezéssel készül.) Keményfából (tölgy, bükk, akác) készülnek a csaphornyos lécparketták. Régen párnafára helyezett deszkaborításra (vakpadlóra) szegezték a nútokon keresztül. Ma általában aljzatbetonra ragasztják. Változatos mintákba – például halszálka, fonott, sakktábla – rakható. Felületük kemény, többször újracsiszolhatók, lakkozhatók. Újra megjelennek az igényes nagy kopásállóságot igénylő terekben a keményfa hajópadlók is. Többrétegű faanyagból készülnek a mozaik és szalagparketták, továbbá néhány újabb típusú csaphornyos parketta is. Ezeket ragasztva, vagy műanyaghab úsztatórétegre fektetik le. A felületi kopásállóságuk magas, de csak néhányszor csiszolhatók és lakkozhatók újra. Azonban vigyázzunk, mert egy részük kemény lakkréteggel kapható, az úgynevezett laminált parketta pedig műanyag felületű, csiszolni és lakkozni sem lehet. A parafa burkolatok tekercsben vagy lapokban kaphatók. Vastagságuk néhány milliméter. Lehetnek natúrak és felületkezeltek is. Ezeket egyformán, sima aljzatra ragasztva rakjuk le. Dekoratívak, puhák – hálószobába, gyerekszobába tökéletesen megfelelnek. Ám éppen lágyságuk miatt a bútorok mozgatására érzékenyek, sérülékenyek. Fa burkolatokat gyakrabban kivitelezünk házilagosan. Ilyenkor néhány dologra különösen ügyelnünk kell. * A hajópadló, a svédpadló, a lambéria, a csaphornyos parketta összeszáradása ellen úgy védekezhetünk, ha a faanyagot beépítés előtt néhány hétig (nyers fa esetén pár hónapig) a burkolandó helységben tároljuk, hogy nedvességtartalma a környező légállapotoknak megfelelő legyen. * Hajópadló, svédpadló párnafakiosztása 40-60 centiméter legyen, és a dobogás ellen hangelnyelő anyag (például kőzetgyapot) kerüljön közéjük. * Bognárfejű szeggel és mindig a nútban rögzítsünk, a falak mentén hagyjunk egy centiméter hézagot, léc- és szalagparkettánál ékeléssel. Az éket a burkolat elkészültekor, a szegélyezéssel egy időben távolítsuk el. * Az elemeket rögzítésük előtt feszítsük össze. * Ragasztott parketták alatt az aljzat ne csak tökéletesen sík legyen, hanem pormentes is.
Szőnyegpadlók A melegburkolatok másik anyaga a textil. A textilburkolatok melegséget, puha, halk járást biztosítanak, s az egyszerű gyártmányok olcsók is. Hátrányuk, hogy kevésbé tartósak, a tisztántartásuk is körülményes, javításuk-felújításuk pedig többnyire teljes cserét jelent. Alapváltozataik tűzveszélyesek, és az allergiára hajlamos embereknél a bennük megbúvó poratkák gondot okozhatnak. Vannak ugyan igen kopásálló, éghetetlen, antisztatikus, elemenként cserélhető szőnyegpadlók is – ezek azonban inkább csak irodákba valók, áruk pedig a parketták árával vetekszik.
A padlószőnyegek habalátétesek vagy alátét nélküliek lehetnek. Az első esetben a födém hangszigetelésének úsztató rétege is megspórolható. Fajtájuktól függően az aljzathoz teljes felületükön, vagy széleiken ragasztva illetve ragasztás nélkül, elemes, vagy feszített kivitelben rakhatók le. Ha magunk választjuk a burkolatot, akkor a gyártmány műszaki melléklete pontos (és fontos) információkkal szolgál az anyag tulajdonságairól. A szőnyegpadlóknál egyértelműen igaz, hogy minél drágább, annál jobb a minősége. A nagyon olcsó változatok gyorsan kopnak és tisztán is nehezen tarthatók. Különösen a széleiken ragasztandó padlószőnyegeket rögzítésük előtt legalább egy napig hagyjuk kiterítve, hogy kisimuljanak. Tökéletes illesztést úgy érhetünk el, ha az illesztendő éleket az elemeket egymásra rakva, egyszerre vágjuk el. Bonyolultabb szabásokat megkönnyíti, ha hozzájuk karton-sablont készítünk Félmeleg burkolatok Ebbe a csoportba a műanyagból készült burkolatok tartoznak. Habalátétes változataik már a melegpadlók családjába tartoznak. A helyszínen előállított, öntött kivitelű műanyag padlók döntően ipari üzemekbe valók. Családi házba csak speciális fajtáik, (ma még) kuriózumként jelennek meg. A többi műanyag burkolat a szőnyegpadlóhoz hasonló. Úgyis kapható, úgy is készül. Abban azonban jelentősen különböznek, hogy a nedvességet jól viselik, és könnyebben tisztán tarthatók Itt is igaz, hogy minél drágább, annál jobb, ami a műanyag burkolatok esetében a kopásállóságra és az UV (fény) állóságra értendő. Minőség tekintetében a kapható műanyag burkolóanyagok között igen nagy a különbség. Az olcsó, gyorsan elhasználódó PVC-padlóktól a kopásálló linóleumpadlókon át a legnagyobb terhelést is elviselő, úgynevezett korrodur szórású termékekig terjed. Lakásba nem igazán illenek, de pincébe, tornaszobába, vagy faszerkezetű épület emeleti fürdőszobájába (mivel a vízszigetelést is kiváltja) praktikus megoldás lehet. A csempe-, kő-, s még inkább a fautánzatú termékeket, mint minden talmi dolgot kerüljük el. A lábazatok készítésére, a szélek eldolgozására valamennyi változatban a festés-mázolás kapcsán kerítünk sort.