Charles Eamest a róla elnevezett bútorok tették a 20. század egyik legismertebb tervezőjévé, ám épületei és filmjei is izgalmasak.
– A nagyapám gyakran ismételgette, hogy a játékok nem is olyan ártatlan tárgyak, mint amilyennek tűnnek, mert sokszor nagyobb dolgok előfutárai – mesélte egy interjúban Demetrios Eames, az ikonikus amerikai dizájner, Charles Eames unokája. A nagyszülei által 1945-ben tervezett elefánt formájú kisszék kapcsán jutott eszébe a mondat, a rétegelt falemezből hajlított elefánt-ülőke gyártási technológiája ugyanis új fejezetet nyitott a kor ipari formatervezésében és szemléletében.
Az 1907-ben született Charles Eames karrierje nehézkesen indult, ugyanis két év után kirúgták szülővárosa egyetemének építészeti karáról. Ez a kudarc azonban nem akadályozta meg abban, hogy 1930-ban – diploma nélkül – saját építészeti irodát nyisson. Ösztöndíjasként a Cranbrook Művészeti Akadémián képezte magát, ahol rövid időn belül az ipari formatervezési tanszék vezetője lett. Itt találkozott második feleségével, a festőművész Ray Kaiserrel, akivel közel negyven éven át az egyik legkreatívabb tervezői párost alkották. Sikerük titka közös szakmai alapállásuk: széles réteg számára elérhető, praktikus, ugyanakkor játékos formavilágú használati tárgyak készítése a cél. Olcsó, addig még ki nem aknázott alapanyagokat alkalmaztak, mint az üvegszálas poliészter és a fröccsöntött műanyag.
A házaspár 1941-ben Los Angelesbe költözött, ahol megalapították a ma már unokájuk által irányított Eames Office irodát. Kezdetben a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió számára terveztek díszleteket, majd az amerikai haditengerészetnek hordágyakat. Mindkét esetben hajlított rétegelt falemezzel kezdték a kísérletezést, mely később több ikonikus bútoruk alapanyagává vált. A legenda szerint az 1948-ban készült mitikus Lounge Chair Wood pihenőfoteljük formáját egy ropogós chips inspirálta. A bútortervezés mellett – a fényképészettől kezdve az építészetig – több művészeti ágban tevékenykedtek, többek között közel száz ismeretterjesztő filmet rendeztek, előre gyártott elemekből épített otthonukat pedig a világháborút követő időszak leginnovatívabb házának tartják.
Az ötletek általában Charles fejéből pattantak ki, a munkamániás, fogékony és inspiráló alkotótárs, Ray pedig a helyes arányok kidolgozásában jeleskedett. Ő volt a háttérbe húzódó feleség, megcsalt, de hűséges nő. Habár a világ inkább Charles nevéhez köti életművüket, a megvalósításhoz valójában a férje halála után napra pontosan tíz évvel később, 1988-ban elhunyt Ray csodálatos elméje kellett.
